Ismét működik a levelező lista, ha még nem vagy feliratkozva, és a cikkel magánvéleményed van, iratkozz fel és írd meg! Email cím: \n Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.

 Mottó:Az elme kommunikációját hamarosan átveszi a szív kommunikációja!

Samael

Mint tudjátok, a Földön az érintkezésnek számos olyan formája is van, ami nem jelent túl nagy örömöt számotokra. Ha vitába keveredtek a szomszédotokkal, s köveket kezdtek hajigálni egymás felé, interakciótok természete aligha kelti bennetek azt az érzést, hogy az érintkezés révén valóban sikerült kiteljesednetek. Ha kapcsolatot kerestek más emberekkel, ám úgy tűnik, ők mindenhol keresztbe tesznek nektek, ahová csak léptek, bajosan érezhetitek, hogy lényetek szabadon kibontakozhat - legalábbis amíg problémátok megoldást nem nyert. 

Azt hiszem, ilyen esetekben mindannyian azt mondjátok magatoknak: "Jó lenne, ha az emberek felhagynának azzal, hogy minduntalan keresztezzék az utamat. Azt szeretném, ha megértenék, hogy ki is vagyok valójában, s szeretettel és tisztelettel viseltetnének irántam." Néha pedig ez jár a fejetekben: "Jó lenne, ha az emberek nem ilyen szörnyű módon kommunikálnának velem. Ha csak így képesek érintkezni velem, jobb, ha odébb állnak." Ha fontolóra veszitek, hogy a kommunikáció lényegében a tudatosság két pontja között létrejött bármilyen kontaktust magában foglal, könnyen beláthatjátok, hogy frusztrációtok túlnyomó része a helytelen kommunikációból fakad.

Volna egy javaslatom. Észrevételem szerint a Földön elsajátított kommunikációs metódus általában pusztán az egótól egóig terjedő érintkezést takarja. Márpedig ezt tekinthetjük talán a legkevésbé hatékony szintnek. Úgy vélem, jó részt ez az oka annak, hogy a legtöbb kapcsolatotokban nem leltek túl sok örömet. Az összes rendelkezésre álló kommunikációs szintet tekintetbe véve a lélek síkját találom a legkielégítőbbnek az érintkezés minőségének szempontjából. Ennek egyik okát abban vélem felfedezni, hogy a lélek nem rejt álarc mögé semmit. A léleknek nincsenek titkai. Miért kellene bármit is elrejtenetek bárki elől? ennek csupán egy okát találtam: kizárólag félelemből. Ha sorra veszitek azokat a dolgokat, amelyeket nem szívesen vennétek, ha mások felfednének, azt hiszem, egyet fogtok érteni velem abban, hogy félelem húzódik meg valamennyiük mögött. Attól tartotok, hogy ha a titokra fény derül, az emberek visszaélhetnek vele, kinevethetnek érte, vagy visszautasításban lesz részetek miatta. A titkok egytől-egyig a félelemben gyökereznek. Amint megfigyeltem, a léleknek nem igen vannak félelmei, hát titka sem túl sok akad. Rendkívül nyitott, szeretetteljes és rendkívüli módon élvezi a másokkal való érintkezést. És mindig igazat mond. Olykor talán nem értitek pontosan, hogy mit is szeretne közölni veletek, ám higgyétek el, kizárólag az igazságot próbálja meg átadni nektek, miként ő látja azt saját szintjéről nézve.

Van még valami, amit igazán kedveltek a lélekkel kapcsolatban: Mindig szeretetteljes. Még ha keserves igazságot is kell a tudomásotokra hoznia, a legfinomabban jár el, s szavai mindenkor a szívéből szólnak hozzátok. Telve van fényességgel, következésképpen sohasem érint sötétség benneteket, ha összekapcsolódtok vele. Amikor sorra veszitek azokat a tényezőket, amelyeket zavarónak ítéltek a másokkal való kapcsolataitok terén, rá kell ébrednetek arra, hogy a megoldás a lélektől lélekig terjedő kommunikációban rejlik. Azt javaslom, a személyes érintkezések során felmerülő problémák kulcsát más emberek lelkének megismerésében keressétek. Kérdés persze, hogy miként fogjatok hozzá. Nos, minthogy saját lelketek, úgymond jóbaráti-viszonyt tart fenn a többi lélekkel, s mivel ti magatok is érintkezésbe léptek saját lelketekkel, úgy vélem ő képes volna elrendezni a magasabb szintű interakciókat köztetek és más emberek között. Olyan ez, mintha egy csodálatos embert pillantanátok meg egy összejövetelen, s szeretnétek szóba elegyedni vele, ám úgy vélitek, ez nem volna illendő, hiszen személyesen még nem ismeritek. találnotok kell egy közös barátot, aki hajlandó bemutatni benneteket egymásnak. Ezután már kezdetét veheti a komunikáció. Tehát mindössze annyi történik, hogy megkérjük lelekteket, hogy ismertessen össze a többiekkel. Ami azt illeti egészen jól működik.

Lehet, hogy néhányan azt mondják maguknak: "Nos, mindez nagyon szép, csakhogy nekem idelenn vannak problémáim ezekkel az emberekkel, nem pedig ott fönn. Ha felkerülnék oda, alighanem megkedvelném őket, most azonban nem egészen így fest a dolog." Az energiák közvetítőiként képesek vagytok lehozni a 'magasabb vibrációs szintekben' gyökerező igazságokat, s rögzíteni tudjátok azokat a mindennapi életetekben. A tudást, a megértést, a türelmet, az együttérzést magatokkal hozhatjátok világotokba a dimenziók sűrűjén keresztül. Mint tudjátok, ehhez a négy test működésének harmonizációjára van szükség. Ha valamennyien a lélekhez igazodnak, s vele összhangban funkcionálnak, a lélek szintjén fogant igazságot beépíthetik interakcióikba, cselekedeteikbe.

Az Én minden szintje egymással egyetértésben, s a lélekkel teljes összhangban működik, az Én egészként funkcionálva csupán egyetlen, a többi részegységgel összecsengő üzenetet fog továbbítani más emberek felé. ... Egy kis idő elteltével az emberek kétségkívül úgy fognak gondolni rátok, mint rendkívül összefogott és egyenes személyekre. Eltűnődtetek-e már azon, hogy vajon egy minden tekintetben kifogástalan elgondolás néha miért nem látszik meggyőzően hatni más emberekre? Ez rendszerint azért következik be, mert lényetek egy része a maga sajátos módján, valami egészen más álláspontot közvetít feléjük. Amikor azonban minden síkon ugyan azt az információt jeleníti meg, az adott személyhez valóban eljut a nekik szánt üzenet; s ha ez az üzenet a legmagasabb szintről táplálkozik, tehát tiszta, szeretet teljes és életteli igazságot hordoz, semmiképpen sem fog ellenkezést, megvetést kiváltani, s visszautasításban sem lesz részetek miatta. Egyszer-másszor persze előfordulhat, hogy melléfogtok, ám ez pusztán azért fordulhat elő, mert a személyiség síkja nem tudja miként kezelni az igazságot, melyet lelke irányított felé a ti lelketek közreműködésével.

Úgy vélem, a lelketekkel való érintkezés elősegíti, hogy együttérzéssel, szeretettel és türelemmel fordulhassatok embertársaitok felé, akár a személyes, akár az egó szintjén. Megesik, hogy a másik ember lelke valami olyasmit beszél el róla, amiről eddig nem volt tudomásotok, ami kiváltja együttérzéseteket irányában, így aztán képessé váltok arra, hogy másként szemléljétek és mélységeiben megértsétek azokat a zavaró tényezőket, amelyek azelőtt elszomorítottak benneteket vele kapcsolatban. Előfordul, hogy egészen különleges bánásmódban részesítetek egy-egy embert, mivel világosan látjátok helyzetüket, valódi lényüket, s ismeritek a cselekedeteik mögött meghúzódó indítékokat. Ha érintkezésbe léptek lelkükkel, talán ráébredtek arra, hogy talán sohasem értettétek meg az érzéseiket, ahogy saját valóságukról alkotott felfogásukat sem. Ha így tesztek, többé már nem esik nehezetekre a helyükbe képzelni magatokat, s együtt érezni velük. Alkalmanként olyan érzésetek támad, az emberek ellenségesen viselkednek veletek szemben, következésképpen, ti is támadóan viszonyultok hozzájuk. Azután, a lelkükkel folytatott párbeszéd rávilágít arra, hogy ellenséges hozzáállásuk mögött magányosság és félelem lapul, s a kellemetlen helyzettől ily módon remélnek szabadulást. Ez után már aligha fogjátok szükségét érezni, hogy ellenséges magatartást vegyetek föl velők szemben. Néha legszívesebben jól megráznátok őket, mondván: "Nézd, ez nem a legjobb módszer arra, hogy belopd magad a szívembe!" Mindenesetre többé már nem kell tartanotok attól, hogy kellemetlen automatikus válaszreakciókat váltanak ki belőletek.

A folyamat igazán egyszerű. Olyan, mintha lelketek a telefonközpontos szerepét vállalná magára. feltárcsázzátok a kívánt számot, ő pedig létrehozza az összeköttetést."

A folyamat igazán egyszerű. Olyan, mintha lelketek a telefonközpontos szerepét vállalná magára. Feltárcsázzátok a kívánt számot, ő pedig létrehozza az összeköttetést.

[... ]

Ne feledjétek, hogy amikor egy másik személy lelkével folytattok párbeszédet, konfliktushelyzet kialakulása szóba sem jöhet. Ez minden bizonnyal meglepetésként ér majd néhány embert. A személyiség síkján megnyilatkozó gyűlölködés ellenére a lélek szintjén az interakciók mindig szeretetteljes légkörben zajlanak. A lelkek mindenkor szeretettel fordulnak egymás felé. Még ha egy meglehetősen ellenséges személyes szinttel is van dolgotok, ne ellenséges lelkekre számítsatok, mert úgysem azzal fogtok találkozni. A gyakorlat során ne feledkezzetek meg arról, hogy csupán az egó síkján támadnak nehézségek és sohasem magával a lélekkel kerültök összeütközésbe. Mindig tartsátok szem előtt, hogy itt két különböző tudatszintről van szó.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmeteket, mielőtt belevágunk. Tisztában kell lennetek azzal, hogy ha egy kapcsolatban nehézségek merülnek fel, azért sohasem pusztán az egyik felet terheli felelősség, s azt hiszem,azt is be kell látnotok, hogy valamiképpen magatok is akadályozzátok a hatékony kommunikáció kibontakozását. Ne feledjétek, hogy lelketeken keresztül a másik személy lelkével léptek kapcsolatba, s ha dühösen, vagy ingerülten reagáltok, a személyes szintre hullotok vissza. Ha valamiféle bosszantó és nyomasztó tényezőt észleltek felbukkanni a párbeszéd során, próbáljátok meg féken tartani az érzéseiteket [választani a biztonságos teret - a szerkesztő megjegyzése].

Jól tudom, hogy olyan embereket tisztelhetek bennetek, akik hajlandó felelősséget vállalni kapcsolataikért. Máskülönben személyes szintetek felől közelítenétek meg a kommunikáció kérdését mondván: "Nem mindenben a megfelelő módon járok el. Magam is tudom képviselni a saját érdekeimet. Nem szükséges nekem a lelkemmel társalogni. Nincs énvelem semmi gond. Kizárólag a másik személy a hibás.", ti azonban tisztában vagytok vele, hogy a kommunikációban támadt nehézségeiteket egyfelől magatoknak is köszönhetitek.

[...]

Miközben önnön lényed kiteljesítésén fáradozol a Föld és az emberiség is változik a közreműködésed révén. Ezt a magasabb szinten zajló kommunikáció bámulatos eredményeként is számon tarthatjuk. Kíséreld meg a hétköznapjaid minden pillanatába belevarázsolni a szépséget. Minden bizonnyal el fogsz ámulni az eredményen. Emberi kapcsolataid olyképpen alakulnak, miként mindig is szeretted volna, s többé nem okoznak sérüléseket benned. Ha a lélek szintjének energiáit mindennapi életed folyamába engeded áramolni, rengeteg örömteljes változást tapasztalsz majd életed minőségében."
(Vivamus: Barbara Bruns)

Forrás: www.eletkozpont.com "         Shaumbra.hu

Mellékelten küldök egy fordítást nektek és mindenki másnak is - Jean Tinder írását, ami a mostani hírlevélben van benne. Nekem nagyon tetszett, és remélem, hogy nektek és a többieknek is tetszeni fog, akik majd olvassák. Köszönöm, hogy felteszitek az oldalra! Puszillak benneteket, és örömteli napot kívánok mindkettőtöknek! :-) Ildi

SHAUMBRA SZÍVDOBBANÁS – Jean Tinder

-részlet az októberi Shaumbra hírlevélből -

Egy messziről érkezett üzenet:

Drága Shaumbra!

Éppen most kaptuk meg az üzenetedet, és nyomban válaszolunk is. Már korszakok óta várjuk, hogy hallass magadról, sőt, volt, hogy azon morfondíroztunk, hogy talán már el is feledkeztél rólunk. Aztán pedig nem sokkal ezelőtt, az Angyal Expresszen keresztül megkaptuk a táviratodat, amiben ez állt: -„Jó híreim vannak – végre megcsináltuk!” – és azóta is egyre csak ezt ünnepeljük. És most pedig mi szeretnénk egy üzenetet küldeni nektek:

Feladó: Az Angyali Családjaid

Címzett: Egytől-egyig minden egyes szeretett Istenemberünknek

Tárgy: A Küldetésed

Szinte egy örökkévalóság eltelt már, amióta elmentél. Mi nem igazán akartuk, hogy elmenj, de természetesen te ragaszkodtál ehhez. Miután oly sokat játszottunk együtt, már tudtuk, hogy ti vagytok azok, akik mindig előre szaladtok, akik mindig a leggyorsabb játékokat játsszátok, akik mindig a legnagyobb bajba keveredtek – ezért aztán esélytelen volt azzal próbálkoznunk, hogy lebeszéljünk erről benneteket. És, bár rettenetesen utáltuk a távozásotokat, azzal mindannyian tisztában voltunk, hogy ha nem vállalkozik senki arra, hogy rájöjjön a dolgok nyitjára, úgy egyikünk sem fogja tudni ezt túlélni. Tehát elhagytatok minket, és nekivágtatok ennek az őrületes kalandnak, ami egy távoli, messzi, Földnek nevezett helyre vitt benneteket.

Alkalomadtán küldtél egy-egy mennyei képeslapot a saját haladásodról, ami a legtöbbször meglehetősen szerencsétlenül és nyomorultul hangzott. De az aláírás minden alkalommal ugyanaz volt: „Folyt. köv. – még nem végeztem!” Tehát mi egyre csak várakoztunk. És csak várakoztunk. Esetenként az Angyali Hírek Hálózatán keresztül a fülünkbe jutottak a dolgaid: azok az őrületes és elképesztő mutatványaid, és azok a lehetetlenül nehéz körülmények, amikbe belementél – és azon tűnődtünk, hogy ez most tényleg igaz lenne? Egy bizonyos értelemben ez nagyon is rád vallott. Ugyanakkor azon is elmerengtünk, hogyan lehetséges az, hogy ilyen szinten elfeledkeztél magadról? Hát nem emlékszel, hogy honnan jöttél? Hogy ki vagy? Hát nem szembeötlő, hogy te a legbámulatosabb teremtő vagy? Hogyan veszhettél el ennyire? Ennek minden bizonnyal valami elképesztő teremtésnek kell lennie!

Tehát figyeltük a rólad szóló híreket és csodálkoztunk a választásaidon. Micsoda kalandokban volt részed! Előfordult néhanap egy személyes történet, ami valóban megvilágította a szilárdságodat és a kitartásodat. Volt, hogy a hírek globális dolgokról szóltak, és láttuk, hogy ez micsoda hatással van rád, és elképedtünk azon, hogy ezt te magad miért nem látod. Zokogtunk, mikor láttuk, hogy összetörtél és darabjaidra hullottál, és ámulva figyeltünk, ahogy ezt követően újra és újra összeszedted magad, és folytattad az utadat.

Egy-egy különösen intenzív játszma után volt, hogy elengedted a testedet, és egyszerűen csak kifakultál, annyira elfáradtál és olyan nagyon el voltál veszve. Máskor viszont alig bírtad kivárni, hogy visszatérj, és lejátssz egy újabb kört. Azokban az időkben, amikor olyan elképesztően elveszettnek tűntél, a legszívesebben odaszaladtunk volna hozzád, felébresztettünk volna, és emlékeztettünk volna arra, hogy ez mindössze egy játék. De megígértetted velünk, hogy soha nem teszünk ilyet. Kiválasztottál magad mellé néhány nagyon különleges angyalt, hogy az oldaladon legyenek és a szívedbe suttogjanak, de még őket is arra kérted, hogy tartsák meg a kellő távolságot.

És ó, kedvesem, mindig is olyan nagyon eltökélt voltál a saját dolgaidat illetően, hogy bebizonyítsd magadnak, hogy igenis lehetséges a felejtés, hogy igenis lehetséges elveszni, eltévedni, majd megtalálni a kiutat, mivel érezted, hogy ezen a módon fogsz rátalálni a válaszodra. Mi személyesen még csak el sem tudjuk képzelni, hogy elfeledkezzünk magunkról. Az túlságosan fájna. De te megtetted ezt, és most már végre emlékszel – és megtaláltad a választ! És igen, mi azóta is csak őrülten ünnepeljük ezt. TÉGED ünnepelünk!

És most következik a mondandónk lényege, úgyhogy figyelj most nagyon: Most, hogy ezt megtetted, most, hogy megtaláltad a kiutat, most, hogy már igazán, valóban tudatos teremtő vagy, MI is tudjuk, hogy ez lehetséges! Látod, pont olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek! A felét se tudjuk annak, amit te tudsz, a tizedét se láttuk annak, amit te láttál, és egy szeletét se tettük meg mindannak, amit te megtettél. Mi végig csak itt üldögéltünk és várakoztunk, miközben te ÉLTÉL! Tehát, most mi következünk! A lábnyomaidban fogunk lépkedni, utánad megyünk, hiszen most már a mi időnk is elérkezett, hogy felnőjünk! Egyesével felkészülünk, és jöhet az alámerülés!

Az idő és a tér – milyen bámulatos teremtés! Ahogy egyre közelebb merészkedünk, és a széléről kukucskálunk, miközben felkészülünk a nagy ugrásra, szeretnénk, ha tudnád, a szíved a létező leghatalmasabb jelzőfénnyel ragyog! Drága Shaumbra! Amikor a kisírod a könnyeidet, amikor elénekled a dalodat, amikor eltáncolod a saját életed, annak ritmusa minden egyes valóság/birodalom folyosóján hallatszik. És MI most erre táncolunk, tapsolunk a befejezésedet ünnepelve, és hálával telve hajolunk meg előtted, miközben te a győzelem bíbor köntösét öltöd magadra.

Győztél – legyőzted a kétségedet, a felejtésedet, a vakságodat, és az összes többi általad felállított akadályt. Megcsináltad Shaumbra! Hallod-e harsogó szeretetünket, miközben örömködünk?

Akkor most ezután mi fogunk NEKED képeslapokat küldeni, hogy tudassuk veled, hogy vagyunk. Tudjuk, hogy nem fogsz minket megmenteni, de most, miattad, tudjuk, hogy mi is meg fogjuk ezt tudni csinálni! Egyikünk sem lenne most itt, ha te ezt nem csináltad volna végig! Egyikünk sem ismerné az életet, ha te nem az lennél, aki vagy! Az univerzum fénybe borult a szívetek ragyogásától!

Találkozunk a túloldalon, kedves, drága angyal emberek! A küldetés teljesítve. 

(Fordította: Telegdi Ildikó – Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez. )