 "Erwin" utazása Amenti termeibe
Az alábbi történetet egy kedves ismerősöm írta le, aki jelenleg is az egyik történelmi egyház felszentelt papja.
Nemegyszer utazott nálam mielőtt megtalálta a HIT-ét, és véglegesen a papi pályára lépett.
gyury
Utazásom rövid története
 A sötét térben haladtam előre lelkemben és egy sólyomfej jelent meg előttem, akiben Hórusz szimbólumát ismertem fel. Az Ő jelenlétében haladtam tovább, amikor egy ankh jel volt közvetlenül előttem, ami egy láncon függött. Amint figyelmesen megnéztem észrevettem, hogy valaki viseli a jelet. Ahogy felnéztem rá egy hatalmas testet láttam sakálfejjel.. Így lett vezetőm Anubisz. Egy óriási mérleg volt a kezében, amivel megmérte életemet, ami könnyebbnek bizonyult egy tollpihénél. A megméretés után gyorsan haladtam két vezetőmmel a sötét térben, ami úgy változtatta alakját, mintha egy alagút lett volna. Egy terembe érkeztem, ahol sötétség volt, de egy fényes folyam világított a közepén, amely az égből jött alá. A trónteremben öt királyi szék volt elhelyezve félkörben a világosság körül.
Egy kő szarkofágra feküdtem fel, ahová az eközben megjelenő Thoth vezetett el. A fény teljes egészében bevilágította testemet, miközben ott feküdtem. Könyvet nyitott fel mellettem, és megértettem üzenetét, amely jelenlegi életemre vonatkozott. Miután véget ért a kommunikáció elvitt egy hatalmas fényoszlop elé, amely az univerzumból áradt és a föld mélye felé hatolt. A világosság teljesen befogadott, fizikai valóm feloldódott, majd eggyé váltam a kozmikus fénnyel. Visszatértem a trónterembe Thoth vezetésével, ahol az emberi szemek számára láthatatlan urak ültek. A fény folyamatosan sugárzott a trónterem közepéből, de a trónok mégis félhomályban maradva árasztották a kimondhatatlan szavát, a bölcsességet, amelyet a csend hordoz magában. Hatalmas fényesség jelent meg a terem felett, amiből a Krisztusi békesség és jelenlét sugárzott.
Utamon egyedül haladtam tovább egy szűk labirintuson keresztül, ami egy szentélybe vezetett, ahol egy medence vizéhez lépve megmostam arcomat és szemeimet. Egy nő lépett hozzám, aki valószínűleg papi szolgálatot végzett, rituális tőrrel sebet ejtett az ujjamon és a saját ujján is, majd összeérintette őket. Néhány pillanatig álltunk egymással szemben, majd a szertartás végeztével elővett egy kis méretű szelencét, amit kinyitott előttem. Vörös bársonyborítás volt a belsejében, amin egy kis méretű kristálykoponya feküdt. Átnyújtotta számomra , míg én egy nyakláncot ajándékoztam neki medállal. A főpapnő személyében felismertem jelenlegi életemben egy személyt, aki azt az erőteret hordozza, vagy ha lehetséges ő maga az.
Elhagyva a szentélyt a föld mélyéből feljőve egy folyósón a sivatagban találtam magam, a nagy piramis közelében. Elindultam a hatalmas obeliszk felé, aminek az aljába elrejtettem a szelencét tartalmával együtt. Az obeliszk az idő múlásával elkerült helyéről, hogy rendeltetését betöltse. Utam végén visszatértem a sötét tér alagútba, ahol ismét Hórusz és Anubisz vezetett vissza. Újra megméretettem, majd felszabadultan távoztam a térből, és visszatértem az időbe, a jelenbe.
Az utazás megkezdése után, egy barlangban találtam magam, ahol egy mérlegen megmérettettem, a mérleg másik serpenyőjében egy fekete toll volt. Könnyebbnek találtattam, bebocsájtást nyertem Amenti termeibe, a Hét Uraság elé.
Láttam, az örök élet forrását. A következő pillanatban egy barlangban találtam magam a saját lelki vezetőmmel, és egy ferde húzott szemű, hosszú hajú férfivel. Ő a koponya őrzéje. Középen egy hatalmas máglya lobogott, előbbre egy kis fémállványon, ami nem volt több 20-30 cm magasnál egy koponya helyezkedett el, ami szintén tűzben égett, de ez még nem az a koponya volt... egy másik barlangban találtam magam középen egy zöld színű tavacska helyezkedett el. A tó szikrázott a napsütésben. Tudtam, mit kell tennem, a koponyát már a kezemben éreztem, soha nem tapasztalt áramlásba kapcsolódtam, éreztem, hogy valami átjön belém és elkezdi átalakítani a testem. Láttam és éreztem is a saját fizikai testemen, hogy erős bizsergés zsibbadás mellett elkezdek átalakulni, üvegesen csillogóvá váltam. Kapcsolatba kerültem a koponya tudásával. Megkaptam a feladataimat vele, tőle. A koponya formája, nem földi emberére hasonlított, mivel a hátsó része erőteljesen elnyújtott volt. Miután visszahelyeztem a helyére, kimentem a barlangból, körülnéztem, kint egy ismerős lélek várt...
Visszafelé menet ismét a Hét Úr előtt álltam, szólhattam volna, de nem volt mit. Beállhattam az örök élet forrása alá, majd utamra bocsátottak.
Jó pár megélt életet megutaztam már, de ez semmihez sem volt fogható. |
