Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy
magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a
"nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett
Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi
Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte
túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. szept. 8.-án halt hősi halált. Mint a
vers megjósolja, a "pogány" török még valóban 120 évig uralja
Magyarországot, és Zrínyi valóban két nép, a magyar és a horvát közös
hőse, hisz Csáktornya szülötte.
Az alábbi írás sok megállapításával tudok azonosulni, ezért másoltam ide aMagyar Istentudat.hu -ról.gyury
Megint ötvenhatot szerveznek a Magyarnak?
Pénzisten Globális Papjainak háttérhatalmi törekvése Magyarhonban kitüntetett szereppel bír, ez egész biztos.
Mint
1956-ban, ma is körülményeket teremtenek, és a nyáj ismét a tervek
szerint fog mozdulni. A birkáknak eszükbe nem jutna áttörni az
elektromos kerítést, és a dús legelőt elhagyni, vagy a gazda ellen
fordulni. Meg kell fertőzni a füvet, le kell bontani a kerítést, és egy
farkast kell közéjük engedni - vajon mi fog történni? ...1956!
Ha
a hátteret mélyebben értelmezzük, kiderül, 1956-ban pontosan ez zajlott
le. Vannak feltáró történészek, akik sejtik ugyan, hogy valami nincs
rendjén a Magyar szabadságharccal, de furcsamód nem néznek mélyebbre. A
marionett színfalak mögé kukkantva látszanak a dróton rángatás
trükkjei, de azt is érdemes tudni, ki mozgatja a bábukat, és ami
mindennél fontosabb, hogy miért.
E.
S. Fischer kilenc és fél évesen élte át a Budapesti ötvenhatos
szörnyűségeket. Amikor 1995-ben felvetette első kételyeit, sokan
támadták: ugyan minek beszél az, aki akkor még kisgyerek volt? - „A Magyar Forradalom titkos története" [68] című könyvében frappáns választ adott: „Ezek
szerint hallgasson mindenki, aki valahol nem volt jelen? Ha Henrik
Schliemann, az amatőr német régész így gondolta volna, akkor soha,
senki nem indul el kiásni Tróját. Vagy sohasem hallunk a Magyar kettős
honfoglalás kitűnő elméletéről, elvégre hány éves lehetett László
Gyula, a történész 650-ben, vagy 895-ben?
Viszont akik ott voltak - 1956-ban - sorozatban
írják meg ugyanarról az eseményről a teljesen különböző
'látottakat-hallottakat'. Ez jobb? Tisztázzuk hát, nem biztos, hogy az
lát jól mindent, aki az események sűrűjében forgolódott." - Nagyon egyetértek. A nyáj közepén lökdösődve nem is sejti a birka, éppen ki tereli.
Érdemes
E. S. Fischer könyvét jól áttanulmányozni. Az számomra is feltünt,
számomra, akinek annyi köze sem volt e kétes szabadságharchoz, mint az
eseményeket gyerekként átélt Fischernek, hogy vajon miként szerzett a
fiatalság fegyvert. Rádióban elhangzott megemlékezések irányították
figyelmemet a témára, amikor ötvenhatosok ecsetelték: „...egyszer csak megállt a téren egy teherautó, és fegyvereket kezdtek osztogatni". Honnan, és kik?
Ma
is képtelenség lenne egy teherautónyi fegyvert, a spontán szerveződött
tüntetőknek pár óra alatt biztosítani, de 1956-ban az államvédelmi
ellenőrzés mellett képtelen feladat volt. Mégis sikerült, és nem is
csak egy teherautó, de öt szállított fegyvereket a békés tüntetőknek.
Fischer szép sorjában feltárja a történteket. Röviden összefoglalom különös felismeréseit és következtetéseit:
M 1956.
október 23-án délután 2-kor kezdődött a békés, rendszerjobbító
tüntetés. Eset 8-ra Budapest utcái és terei nyugodt felvonulókkal
teltek meg, az erőszaknak nyoma sem volt. Nemhogy nem lőttek, de egy
pofon se csattant.
M A hangosodó, de békés tüntetésekkel egy időben a szovjet csapatokat mozgósítják, és Budapestre vezénylik, ahol ellenforradalmi fegyveres felkelés van - pedig nincs!
M Este 8, fél 9 körül a Kálvin téren öt teherautóból több száz fegyvert kezdenek osztogatni.
M A fegyverek Budapest legnagyobb fegyvergyárából, a Soroksári útiból származtak. Fedőneve Lámpagyár
volt. A gyárat a rettegett Államvédelmi Hivatal (ÁVH) védte, és a
civileknek garantáltan megközelíthetetlen volt. 5-kor az ÁVH őrséget
elvezényelték a gyárból. Ezt nem értette senki. A gyárban maradt
személyzet nyilatkozta, hogy félórával később öt teherkocsi érkezett,
ellenállásba nem ütközve behatoltak, és fegyvereket vételeztek.
M Rejtély,
hogyha tényleg a felkelők készültek a békés tüntetést fegyveres
forradalommá változtatni, akkor miért vesztegeltek a kocsikkal 9-ig?
Ugyan miért vártak a fegyverek kiosztásával? Valamiért fontos volt az
időzítés. Ugyanakkor ez a 2 és fél, 3 óra miért nem volt elég a jól
felkészült ÁVH-nak, hogy felderítse és leszerelje őket?
M A
fegyveres harc a rádió épületénél bontakozik ki. Az első áldozat, fél 9
körül, a rádió egy fegyvertelen védője, akit közelről terít le egy
ismeretlen géppisztoly sorozata. Ebben a pillanatban a tömeg még
megbotránkozik, mert az ő fegyvereinek se híre, se hamva. Senki nem
készült a harcokra. A tömeg meglepetése csak fokozódik, amikor 9 körül
fegyvereket kezdenek nekik osztogatni.
M ÁVH
visszavonulás, hogy az ÁVH által védett rádió fegyverrel legyen
támadható? És az adást nem szakították meg. Tehát a világ számára
igazolva volt a szovjet jogos fegyveres beavatkozás. - Elvégre a pesti csőcselék lőtt!
M Pedig
a Magyar nép nem akart fegyvert használni, így minden jel szerint
provokátorokat vetettek be. A szerző román érdekeltségre és
közreműködésre is rávilágít. Fény derült néhány romániai férfi
történetére, akiket Magyar mivoltuk ellenére Magyargyűlölővé
kondicionáltak. Az adatok szerint 1956 nyarán Bukarestbe vezényelték
őket, bizonyos képzésre, majd 1956 október 15-én szolgálatba
vezényelték őket. Többségük csak karácsonyra tért haza, és nem beszélt
titokzatos kiküldetéséről.'57. februárjában valamennyien eltűntek,
feleségeik beszámolója alapján a hatvanas években lettek halottnak
nyilvánítva...
M Vajon
(csak) a Szovjetuniónak fűződött érdeke ahhoz, hogy még a színfalak
mögött is tovább fertőzze a román-Magyar viszonyt? Az mindenképpen jól
jött nekik, hogy a világ ezekben a napokban Magyarországra figyelt. A
szerző elsősorban ebben látja a Magyar válsághelyzet szovjet
kiprovokálásának okát, hogy tudniillik közben ők nyugodtan megvívhassák
aljas érdekharcukat Szueznél.
E.
S. Fischer alapos kutatást folytatott, logikai érvei bizonyító erejűek:
a Magyar népet feláldozták egy aljas világpolitikai játszmában. A
szerző a szovjet érdekeket helyezi előtérbe, sőt, Európa megszállását
is feltételezi háttérindokként, ami, szerinte a szovjet vezetés belső
viszálya miatt nem valósult meg. Az író éles szemmel felismeri az
elvarratlan szálakat: az időzítés fontosságát; a külső provokáció
valószínűségét; a Magyar vezetés árulását; a szovjet háttérérdekeket...
és ami sok mindent megMagyaráz, a bizonyítható előkészületekre is
rávilágít:
Például, október 20-án a nyugati határőrségnél riadókészültséget rendelnek el, mondván: „nagyszámú határőrsértőre lehet számítani, akik el akarják kerülni a közelgő szovjet bevonulást";
Románia, Magyarországgal határos területein a szabadságon lévő szovjet
tiszteket és román tartalékosokat 21-én mozgósítják; ugyanekkor
pontonhidakat szerelnek össze a szovjet-Magyar határon, amiken 24-én
beözönlenek a készenlétben álló tankok.
Az
események precízen előkészített forgatókönyv szerint zajlottak. E. S.
Fischer sokkal átfogóbb leleplezést érhetett volna el, ha nem rögzül a
hidegháború felszínes vezérvonalán, mely látszatra a két nagyhatalom
politikai-katonai versengése volt. E szerint mi, Magyarok csakis a
baloldali szovjet birodalom eszközei és áldozatai voltunk.
„A Magyar forradalom titkos története"
című könyv nézetem szerint némileg hiányos, illetve egyoldalú. Ha a
szerző az alábbi információt is feldolgozta volna, kiderülhetett volna
az esetlegeses, rejtett nyugati érdek is:
M 1949-től 1955-ig hét milliárd forintból - irdatlan összeg volt - aknamezőt telepítettek a nyugati határon.
M Érdekes
módon, még 1955-ben elkezdik az aknák erőltetett felszedését. A
kapkodásban sokan meghaltak és megsebesültek. A határ akna-mentesítését
éppen 1956. október 20-ra fejezték be. Három nap múlva forradalom.
Erre
utaltam, amikor a birkák szokásait ecseteltem. A dús legelővel
elégedett jószág kezes bárány. De, még a kiéheztetett állat is a gazda
kénye-kedve szerint terelhető, sőt, a zöldebb fű irányába ő terelhető
igazán, főként, ha a cél, a kinyitott kerítésen át elüldözni azt, aki
zavaró lehet.
Ne
feledjük minden tervezett folyamatban mindig az eredmény a valódi cél:
kétszázötvenezer gondolkodó Magyar - de lehet, hogy ennek a többszöröse
- hagyta el az országot a megnyitott osztrák határon át! Ezekre az
agyakra nagy szükség volt nyugaton. Itthon pedig nagyon nem volt rájuk
szükség. Sőt. Megfélemlítésre, rettegésre és pusztulásra volt szükség.
Norvég történészt hallottam nyilatkozni, szerinte a Magyar forradalom a nyugat számára valóságos agyelszívás volt. Igen. Akik elmentek, kevés kivételtől eltekintve, forradalmasították a nyugati technológiákat, az ipart és a mezőgazdaságot.
Népünk
oly büszke '56-ra, pedig szerintem a Magyar nép sem tud forradalmat
csinálni. Erre egyetlen nép sem képes. Az egyszerű, legtöbbször
nélkülöző nép nem ért a forgatókönyvíráshoz. Átfogó és működő
forgatókönyvet csak a Pénzisten Globális Papjainak világkormánya írhat.
Csakis a háttérhatalom képes az időzítésre, és a komplex szervezésre.
Ügyelniük kell arra, hogy egy nép fellázítása valamilyen tágabb
világpolitikai érdeket is szolgáljon, egyébként önmagában semmi értelme
nincs. Pénzisten Globális Papjai önmagában a népért semmit nem tesznek.
*
Salamon Konrád történész egy interjújában a minap
szemléletesen összefoglalta a mai Magyarország legfőbb gondját: a
nemzeti öntudat kihalását, és az okait. Hogyha a történész szavaival
párhuzamosan figyelembe vesszük a globális háttér-érdekek rendezőelvét,
érthetővé válik a hajdan büszke Magyar nép évszázados tehetetlensége: a
nemzeti öntudatrombolás szépen felépítet stratégia.
„A
múltunkat meg kell ismerni. Ma Magyarországon sajnos mindennél
fontosabb kérdés, hogy ez a nemzeti múltismeret, ez a nemzeti önérzet
és öntudat ismét meglegyen az emberekben, mert a társadalom egy
jelentős része ezekkel a kérdésekkel sajnos nem foglalkozik. Viszont a
közös múlt tudata nélkül nincs nemzeti közösség, nincs semmilyen
közösség. Tehát, a mi-tudat, hogy mi Magyarok ezt meg ezt csináltuk, ez
nem a kritikátlan önimádatot jelenti, hanem azt a szembenézést a
múltunkkal, ami egy korszerű gondolkodású embertől elvárható. De
ugyanakkor meg kell találni azt az arányt, hogy ez a szembenézés ne
váljon oktalan önostorozássá, múltunk kigúnyolásává, lebecsülésévé,
mint aminek az elmúlt időszakban, főleg a huszadik század közepétől
kezdve sajnos a Magyarság áldozata volt, mivel hogy mindent sárba
tapostak, ami nemzeti, szinte mindent. Egy-két kiemelkedő dolgot
kénytelenek voltak elismerni. Ez csak Magyarországra volt jellemző, még
az NDK-ban voltak hasonló törekvések. A többi szovjet csatlós országban
mindenütt beépítette a rendszer a nemzeti gondolatot a maga politikai
tevékenységébe, főként Oroszországban. Az orosz nacionalizmus soha nem
volt olyan nagy, mint a szovjet rendszer idejében.
Egyedül
Magyarországon értelmezték úgy az internacionalizmust, hogy nekünk a
múltunkat szinte meg kell tagadni, és kialakult egy olyan helyzet, hogy
itt, Magyarország történetében szinte mindenkinek igaza volt Csak a
Magyarság követett el sorozatos hibákat, senki más. A velünk élő
népeknek semmilyen hibája nem volt, csak mi követtünk el velük szemben
hibákat."
Salamon
Konrád történész így folytatja: „Szerintem a tragikus fordulópont 1919,
amikor Magyarországon kialakítottak a kommunisták egy oktalan vörös
terrort, és erre visszacsapott egy fehérterror. Ez nem volt más, mint
polgárháborús állapot, és akkor, miközben a szomszédos országok, a
velünk korábban együtt élő népek mindent elkövettek, hogy minél nagyobb
területet szakítsanak ki Magyarországból, addig a Magyarság
polgárháborúban gyilkolta egymást, ahelyett, hogy ez ellen a külső
erőszak ellen védekezett volna. Tehát egyszerűen lebénította a
cselekvést, és rossz irányba terelte. Azt hiszem, itt van az a tragikus
pillanat, amikor is a gondolkodása mindenkinek egy kicsit eltorzult. És
ez után a szörnyű, egymással folytatott küzdelem után Magyarország soha
nem tudott igazán a huszadik században olyan egységesen talpra állni,
ahogyan kellett volna. Egy rövid pillanat volt, 1956 forradalma, amikor
úgy nézett ki, hogy a nemzet ismét felemelkedik, fel is emelkedett
néhány napra, de utána jött a szovjet elnyomás, és ami még fontosabb,
utána jött az a hosszú Kádár-korszak, ami aztán a nemzet gondolkodását
teljes egészében eltorzította. Nehogy itt öntudatos emberek, egy
nemzeti közösséghez tartozás öntudatával élő emberek itt akadályozzák a
mindenkori kis diktátoroknak a tevékenységét. Itt olyan emberekre volt
szükség, akik csöndbe vannak, akik szégyellik magukat, akik örülnek, ha
élnek, és örülnek, hogyha a rendszer egyszerűen békén hagyja őket." -
Nyilatkozta Salamon Konrád történész az MR1, Kossuth Rádióban, 2008
őszén.