Mottó:Az ŐSÖK tévedéseit a leszármazottaknak kel felismerni, és TANULNI belőle!
Samael
Mit is nevezünk lélekminőségeknek?
Mit jelent a szó maga?
Mi a jelentése, és milyen vonatkozásban helyezzük be mindennapjainkba?
A lélekminőség egy olyan éteri- szférikus anyag, amely az idők vonatkozásában időről időre testet ölt, transzformálja magát.
Különböző lélekminőségekkel bírunk.
Nincs meg egy általános meghatározott irányzat, ami besorolná valamennyit és egy kalap alá beszorítaná.
Egyezünk meg abban, hogy az egyik lélekminőséget MAGnak fogom nevezni,
a többit egy csoport alá gyűjtöm össze, és Tanulandó lélekminőségnek
nevezzük el.
A Mag és Tanulandó lélekminőség között az a különbség, - hogy a MAG
tárolt tudáshordozó és átörökítő. Az emlékeiből épül és építi fel
MAGát, a múltjából merítkezik és jeleníti,- örökíti át MAGát a jelenbe.
Ez a MAG egy népcsoport, amely számos inkarnáción és kultúrán keresztül
fenn maradt. Az évek ugyan megtizedelték és megnyirbálták hitét és
kiállását, de egyet nem vehettek el tőle, Isten iránti mélységes
szeretetét.
A MAGban élünk és a MAGból élünk.
Belőle merítkezünk és hozzuk elő mindazt a tudást, ami mindig is
részünket alkotta, hisz szerves egységben éltünk a Teremtéssel,- azzal
a korszakkal, amelyben az aranykori ember megjelenítette MAGát.
MI tudtuk, hittük és éltük ezt a kegyelmi állapotot. És így
jogfolytonosságot élvezzünk ennek továbbvitelére, betranszformálására.
Betranszformálni valamit csak az tud, akinek már részét alkotta ez a
tudás. Aki kellő bizalommal és megéléssel fordul a Teremtő irányában és
hagyatkozik az Isteni vezetetésre.
A Mag népe egy ilyen kódolt tudás birtokában van.
Éppen ezért most eljött az idő, hogy át transzformálja azt a tudást,
amely tárolt tudásként őrzött szíve legrejtekében, legmélyében.
Magyarok, Testvéreim, Ti, akik szívetek, lelketek legmélyén magyarnak
valljátok magatokat, mert lélekminőségben elértétek azt az állapotot,
ami az ŐS- Ten Teremtéséhez vezethető vissza,- ÉBREDJETEK!
Álljatok ki bátorsággal, hisz szívetek, lelketek legmélyén, a
MAGotokban őrzitek mindezt a tudást,- mindent, ami kell ahhoz, hogy egy
szebb és jobb jövőt alkoss a birtokodban van, csak elő kell hoznod
magadból, a felszínre kell hoznod. De mindehhez végtelen alázat,
szeretet és Isten hit, bizalom kell, hogy társuljon.
A MAG megpattant, kinyílt, ébredezik.
De mit is tehetünk, hogy ne csak ébredők legyünk és ébredőkké váljunk,
hanem Tudós MAG emberekké, aki a Teremtő ŐS-Ten által, ráébred a
tudásra, felismeri magát, magasra tartva és méltatva, büszkén kiáll
magáért, Istenért és Hazájáért. Mert egy az Isten és Egy a Haza.
Magyarok, az ébredés állapotában már sokan vagytok, sokan tesztek és
mégis elvesztek. Nem merítek megnyilvánítani magatokat, nem merítek
nagyobb erővel és ráhagyatkozással előhozni és tenni, amit Isten szánt
feladatul nékünk az Ősteremtésben.
A Mag állapot, amely bebábozódva ébredezett, nem mert kipattanni és
felébredni, olyan fokon amelyben tettek mezejére lép,- ez most véget
kell hogy érjen!
Nem várhatunk a másikra!
Nem várhatunk külföldi segítségre!
A magyar azért Mag, hogy magában oldja meg a megoldandó feladatot.
Minden ami a feladat megoldásához kell,- minden a lelkünk, a szívünk
legmélyén bennünk van.
Csak igen mélyre kell ásnunk, hogy ezt az Ős állapotot, mely Ten-nek
nevezte magát, előhívjuk magunkból, felvállaljuk, és megdicsőülve a
tettek mezejére lépjünk.
Hogy várhatnánk el, hogy a Tanulandó lélekminőség lássa el, végezze el és oldja meg a ránk szabott feladatot?
Isten ezt nem engedi és nem szereti, ha az a nép, amit Ő kijelölt
népeként választott a Teremtésben, mindazt az ősi tudást megtagadja,
avagy csak részben műveli.
Isten azt várja el tőlünk, hogy tegyünk magunkért!
Álljunk ki nagyobb bátorsággal és haza szeretettel, amely Isten
szeretetével párosulva és azonosulva teljesíti be küldetését, vállalt
szabott feladatát.
A Tanulóktól mi nem tanulhatunk!
Nekik kellene tőlünk tanulni!
Tőlünk tanulni a hitet, az Istenre hagyatkozást, és mindazt a tiszta tudást, amelyet Őseink örökségül hagytak reánk.
Miért folyt e sok vér, miért volt a sok áldozat, ha a saját belső ősi tudása által e nép nem tud megdicsőülni?
Akkor, hogy vállalja fel az Istenét?
Hol és milyen helyet foglal el szívében az Ős-Ten, a Magyarok Istene?
Magyarok Istene nézz le ránk... sokan kérjük.
Lenéz,...
Na és akkor mi van?
Mit lát a MI Istenünk?
Most sokan feltehetik a kérdést, mi az, hogy nekünk külön Istenünk van?
Igen, - mindig is volt, VAN, és lesz is,- amíg a magyar MAGYARNAK
mondja magát. Amíg tudja és teszi, hitét adja ebben az irányban.
Magyarok Istene lenéz reánk...
De vajon mit lát?
Próbáljunk Isten szemszögéből rálátni a jelenlegi helyzetünkre.
Több mint valószínű, hogy ami felkelti a figyelmét azok a hiányosságok.
Mi az, amit nem teszünk meg, amit nem csinálunk meg, pedig minden
jogosultságunk és bizonyítványunk már meg van hozzá.
Hisz több ezerszer már végig jártuk ezt az utat, és mindig a legmélyebb szakadékból is kievickéltünk valahogyan.
Ha nem, azt is saját magunknak köszönhetjük. Mert követtünk egy példát,
amelyet Őseink soha nem erőltettek ránk, mert nem volt az Övék, sőt
megtagadták!
Azt a vallást, azt a demagóg irányzatot és hithű áldozat vállalást, István után vállalta népünk a kereszténység beköszöntével.
Nem arról van szó, hogy itt óriási hibát követett volna el, - de vétkezett.
Igen vétkezett,- vétke pedig abból eredt, hogy gyökereit, kik őseit
alkották, - megtagadta, kiirtotta, semmissé tette, és egy olyan
álvallási teóriát és gyülekezetet tett a magáénak, ami soha sem volt az
övé!
Ő már régen megtanulta ami az övé.
Ős-TEn már annak előtte benne munkált a MAG szívében, mielőtt Jézus, Krisztusban megdicsőült.
Menjünk csak vissza az ősi orgamentikához.
Mindez a vérünkben, a gyökereinkben van, belénk van kódolva.
Miért követnénk mi más nemzeteket, akik Tanulandó minőségben vannak jelen?
Körülöttünk élnek és ugyanúgy ránk akarják és erőltetni az akaratukat, mint azt több ezer évvel ezelőtt tették.
Nekünk kellene őket tanítani!
Az ősi hitre, a kiállásra, Isten végtelen szeretetére.
De miért nem vesszük már észre, hogy ők tanítanak minket?
A Tanulandó lélekminőség tanítja a MAGot, akiben az ŐS-Ten bölcsessége,
és végtelen, alázatos szeretete rejtőzik ott szíve legmélyén.
A REND megfordult és felborult. És amíg ezt a RENDET nem állítjuk
vissza az EREDENDŐ RENDjébe, addig nem lesz rend a MAGYAR RENDBEN.
A magyar nem egy báb, akit összevissza lehet ráncigálni, arcul lehet
csapni, sárba lehet tiporni, mert azt a különböző vallási felekezetek
így hirdetik és tanítják.
A magyar felvette ezt a Krisztusi vezeklő mintát és rendet, csak arról feledkezünk meg többnyire,- hogy Ő (Isten) akarta-e ezt?
Miért akarta volna, hisz Ő a SZERETET ISTENE és ilyen áldozatokat nem kér tőlünk.
Miért kell vezekelnünk?
Meddig tart a vezeklésünk?
Amíg önállókká nem válunk! Amíg nem más mondja meg nekünk, hogy mit tegyünk és azt, hogyan tegyük.
A magyar, aki igaz magyar az MAG marad.
Most ezek a MAGocskák ébredeznek.
Egymást szólítják, Egységbe rendezik, megtalálják egymást.
Tetteik Ős-TENt példázzák. Nem ijednek meg a saját árnyékuktól. Megijedni csak az szokott, akinek takargatni valója van.
Ha mi tisztán, szívünk legmélyebb fájdalmával és alázatosságával állunk
az Isten szent színe elé, és őszintén megbánjuk botlásainkat és
tévedéseinket, - akkor a MI Istenünk, a Magyarok Istene, kitárja két
karját felénk és MAGához von minket, és ad egy új lehetőséget, egy új
kezdetet, amely tiszta lapként szerepel az életünkben.
Mi Testvéreim, most ennél a pontnál tartunk.
Állunk vagy várunk, hogy még több terhet, még több igát rakjanak a nyakunkba, és még jobban áldozatokká váljunk?
Vagy cselekszünk és letépjük MAGunkról a rabigába hajtó láncot, büszkén vállaljuk magyarságunk.
Büszkén vállaljuk azt, akik vagyunk!
Vállaljuk tévedéseinket, botlásainkat, csalódottságainkat.
Vállaljuk azt, hogy mi is megjártuk a Golgotát, de tanultunk belőle, és
még egyszer nem szolgáltatjuk ki magunkat, és nem adunk táptalajt
semmilyen idegen hatalomnak és befolyásoltságnak.
Bűneink, ha voltak megbocsátatnak, vétkeink, ha voltak fel oldoztatnak.
Mert Mi VAGYUNK,- MAGYAROK VAGYUNK, az Úr nemzete és dicsősége.
És ha újra meglátjuk magunkban a NAPot, amikor újra visszatérünk az EGY
ISTEN HITre, és nem különböző Isteneket imádunk és dicsőítünk,
- akkor talán újra az ÚR Színe elé állva, megdicsőülve taníthatjuk a
többi népcsoportot, lélekminőséget, a KEGYELEM művészetére.
Mert mi kegyelemteljesek vagyunk, áldottak vagyunk, mert a MAGból vagyunk, abból élünk, abból létezünk, az a mi LÉT-Elemünk.
Áldassék az ÚR, az ÖRÖK JELENVALÓ, Aki, a MINDENSÉG FORRÁSÁT tükrözi és adja tovább a teremtésben.
A saját gondolataim által született meg ez a párbeszéd, nem kell
senkinek egyet értenie vele. De ha annyit elértem, hogy bizonyos
részeken és szóhasználaton elgondolkodtok, - akkor áldom az URAT érte.
Az ÚR legyen veletek, a Magyarok Istene, mert Ő soha nem hagyott el bennetek!
Isten- Isten!
Veszprém. 2009. június 10.
 
Egy az Isten,egy a nemzet!
Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek. Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk,
Ragyogj fel reánk. Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka. Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk,
Ragyogj fel reánk.
Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érzed a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk,
Ragyogj fel reánk.
(Kárpátia- Dalszöveg) 
|
