Skizofrénia, avagy hogyan (nem) szabadul(hat)unk ki a cselekvőképtelenségből?

Ha Ön schizofrén és cselekvőképtelennek lett nyilvánítva, be kell látnia, hogy még ha cselekvőképes is volna, hivatalos cselekvőképtelensége meg fogja akadályozni abban, hogy cselekvőképessé váljon. Ha megpróbál cselekvőképesként cselekedni, mert mondjuk időközben állapota rendeződött, igyekeznek majd meggyőzni Önt arról, hogy Ön továbbra is cselekvőképtelen, hiszen az Ön állapota hivatalosan reménytelen, és egy cselekvőképtelenből nem lehet cselekvőképes ember. Ugye nem gondolja komolyan, hogy majd pont Ön fog tudós szakértők véleményét megcáfolva meggyógyulni?

Levél Csibétől, akit évekkel ezelőtt cselekvőképtelenné nyilvánítottak, de közben állapota teljesen rendbejött.

"Kedves ...em!

Felhívott a kijelölt ügygondnok telefonon. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de 27-től szabadságra megy, és nem tud ott lenni a tárgyaláson. Írni fog a bírónak, hogy támogatja az ügyemet. Szakértő kirendelését kell kérni, azt mondta. Mondtam, hogy már van egy igazságügyi szakértői vélemény rólam. Azt válaszolta, hogy látja, de a bíró a saját szakértőjével dolgozik, és kérni kell a kirendelését. Látja, hogy jobban vagyok, mondta. Meg fogja írni a bírónak, tette hozzá. Többet nem beszéltünk. Lehet, hogy keres helyettesítést maga helyett, de nem biztos. Mindenesetre nem lesz ott.
Puszillak: Csibe."

Csibe 40 éves elvált asszony, felnőtt gyerekei vannak. Cselekvőképességének visszanyeréséért immár negyedik éve küzd. Kezdetben, jó tíz éven át csak pánikbeteg volt, de ezt persze, 20 évvel ezelőtt, senki nem regisztrálta. Munkahelyi károsodás következményeként kezdődtek a skizofrén tünetei. Kirendelt védője, vagyis ügygondnoka egyetlen, a "cselekvőképtelenséggel" kapcsolatos tárgyalásán sem volt jelen, akár halasztották a pert, akár elvesztette, akár megfellebbezte - s a fellebbezést, bár már két éve "cselekvőképes állapotban" külföldön volt, a távollétében szintén elvesztette. Lehetséges, hogy schizofrénia ügyben az ügygondok "éppen szabadságolása" nem is véletlen szabadságolás? Fűzödik bárkinek is érdeke ahhoz, hogy Csibe cselekvőképtelen maradjon?

Néhány hete Csibe kapott egy felszólítást a Bíróságtól, hogy ha nem fizet be azonnal 16 000 forintot a kirendelt védő részére, akkor tárgyalás nélkül vesztette el a perét. Ami még ki sem volt tűzve. Egy cselekvőképtelennek, aki a Gyámhatóságtól és a gyámtól egyetlen fillért sem kap a saját rokkantnyugdíjából (az elemózsiát házhoz hozogatják neki) - és dolgoznia, legalábbis hivatalosan sehol sem lehet - honnan kell legyen bármennyi pénze? Tulajdonképpen egy fillérje sem lehetne... Valakik nem tudják ezt? Vagy valakik nagyon is tudják? Vagyis egy cselekvőképtelennek nyilvánított ember, aki így rokkantnyugdíjához sem juthat hozzá, valójában elvileg soha nem is kísérelheti meg felülbíráltatni cselekvőképtelenségét? De akkor meg hol marad az elemi állampolgári joga, hogy bármikor tiltakozhat a cselekvőképtelenség fennállása ellen?
Persze logikus: ha cselekvőképtelen, akkor hogyan is tudná képviselni ügyét, hogy ő már nem cselekvőképtelen.

Csibe magánpszichiáter szakértőt kért fel, hogy az megvizsgálja. Tájékoztatták ugyanis, hogy anélkül, hogy a schizofrénia tünetektől mentes jelenlegi állapotát bizonyítani tudná, még a pert sem adhatja be.
Elvileg, a törvény szerint, a cselekvőképtelen pszichiátria betegek kétévenkénti felülvizsgálata kötelező volna. De a Gyámhatóságon mást mondtak. Azt mondták Csibe hozzátartozójának, ez az ő esetére nem érvényes. Az ő esetében ugyanis a cselekvőképtelenségét javasoló egyetlen igazságügyi szakértő szerint: "Betegsége jellegéből adódóan ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan és teljes mértékben hiányzik, állapota végleges, abban változás nem várható" - s emiatt semmiféle felülvizsgálat nem várható. Meddig nem? Semmikor nem, volt a válasz. Úgye, ez úgy hat, mint amikor a kómás betegre kimondják, hogy "betegsége jellegéből adódóan már többé nem térhet magához", tehát akár le is lehet kapcsolni a lélegeztető gépet. Aztán ha mégse kapcsolják le, egyesek mégis csak felébrednek és a "szakértő" prognózisa ellenére meggyógyulnak.

Ez a hajdani vizsgálat egyébként erősen begyógyszerezett állapotban történt. Pár nappal azelőtt otthonában ájulásos roham következett be, ekkor visszaszállították a kórházba, és a fizikailag teljesen egészséges beteget diagnosztikus feltevések alapján agyongyógyszerezték, s talán ettől nem teljesen függetlenül, a vizsgálat időpontjában akut fulladásos pánikroham alakult ki... Így aztán a vizsgálat eredménye valóban lesújtó volt. (A legkevesebb, hogy a vizsgálattól aznap el kellett volna tekinteni.)

De mégis - vélekedett a hozzátartozó - hiszen ez már hosszabb ideje nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak... hogy állapota végleges volna. Hiszen drámaian javult. .. Hogyan lehet elérni, hogy ismét igazságügyi szakértőhöz kerüljön? Hát ezt esetleg a kezelőorvos (a kórház) javasolhatja... ha akarja - volt a válasz.
A kórház sem szakvéleményt nem adott Csibe jó állapotáról, sem igazságügyi szakértői vizsgálatot nem volt hajlandó kezdeményezni. S miért nem? "Mert betegségének jellegéből kifolyólag bármikor visszaeshet."

Csibe magánpszichiátert keresett fel. A szakértő írásban adta, hogy Csibe jelenlegi állapota nem indokolja a cselekvőképtelenség további fenntartását.
Ezután ügyvédhez fordult. Mivel részidőben mégis dolgozik - bár legálisan bejegyzett munkahelye nem lehet - volt rá pénze. Az ügyvéd felkérte a kórházat, hogy egyrészt adjon szakvéleményt kezeltje jelenlegi állapotáról, másrészt javasolja az igazságügyi szakértő kirendelését. A kórház válaszolt az ügyvédi levélre:
".... állapota jelenleg egyensúlyban van, jól funkcionál, de betegségének természetéből eredően bármikor bekövetkezhet olyan állapotromlás, amikor a cselekvőképességet kizáró gondnokságra szükség van. Ezért ennek megszüntetésére irányuló per megindítása orvosi szempontból nem javasolt. Javasoljuk a cselekvőképességet kizáró gondnokság időszakos felülvizsgálatának megvárását és a független igazságügyi szakértő véleményének tekintetbe vételét."

Ez jól hangzik ugyan, csak az a bökkenő, hogy ez az időszak már duplán eltelt... Mint ismeretes, az időszakos felülvizsgálatot a törvény kétévenként írja elő. Ha Csibe erre vár, az talán soha nem következik be, hiszen ugye "állapotában nem várható változás". Lehet, hogy nem várható, de az mégis bekövetkezett.

A kórház válaszlevele után az ügyvéd elállt a pertől. Vagyis nem vállalta. Mégis, jóindulatúan tájékoztatta ügyfelét, hogy a cselekvőképtelenség feloldását célzó perhez tulajdonképpen nincs is szüksége ügyvédre. Mert a pert saját maga is beadhatja. Ez ugyanis alapvető emberi joga, amit ingyenesen is érvényesíthető. Igen, de ki fog igazságügyi elmeszakértőt kirendelni? Talán, ha jónak látja, a Bíróság. Hát az nem biztos, gondolta Csibe.

Az ügyvédnek szánt összeg jó része megmaradt. Csibe magán igazságügyi szakértőt keresett fel. A magyar állam által kinevezett és bejegyzett igazságügyi elmeszakértő szintén megvizsgálta. A részletes vizsgálati anyagot Csibe kezébe adta. Ennek az iratnak a végén azt javasolta a Bíróságnak, hogy a teljes cselekvőképtelenséget az újabb, két év múlva esedékes felülvizsgálatig korlátozott cselekvőképtelenségre változtassák. Szakvéleményében továbbá jelezte, hogy mivel Csibe jelenlegi állapota a schizofrénia tüneteitől mentes, mentális funkciói is megőrzöttek, állapota nem tekinthető "véglegesnek". Így a rendszeres további felülvizsgálatától nem lehet eltekinteni.

Csibe vissza akart menni az előző pszichiáter szakértőhöz is, hogy a biztonság kedvéért a jó állapotát a per megkezdése előtt kéthavonta ellenőriztesse. Legnagyobb megdöbbenésére azonban a kórházban felszólították, hogy másnap vigye be és adja le a TAJ kártyáját. Azzal az indokolással, hogy mivel a kötelező kezelésen kívül munkaterápiára is bejár oda (amiről semmiképp nem merne elmaradni), Ő a kórház állományához tartozik(!). Azért nem mehet ezentúl külső orvoshoz sehova, mert akkor a kórház nem kapná meg az őérte járó állami támogatást, magyarázták meg neki. Vagyis a beteg a kórház foglya, és ha gyógyulni mer, azt lázadásnak tekintik. Száll a kakukk fészkére?

Csibe egész éjjel nem aludt... de reggelre megemberelte magát. Felhívta a magán pszichiátert, aki TAJ kártya nélkül is elfogadta újabb vizsgálatra. Azt mondta, hogy mivel egyszer már bemutatta a TAJ kártyáját, ezt most már nem kell.
Ezután már Csibe nyugodtan várta a tárgyalás kitűzését. Nem sokáig.
Két hét múlva bejelentették neki, hogy memóriajavító kísérletekbe fogják bevonni, ami bizonyosan előnyére fog szolgálni... A kísérletek előtt és után pedig vizsgálatok lesznek. Csibe a kezelőszemélyzet előtt soha egyetlen hangot sem mer tiltakozni, így nem is válaszolt semmit.

Csak otthon fordult kétségbeesetten az őt segítő hozzátartozójához... mi ez? Nekem kifogástalan a memóriám. A vizsgálatok műszeresek? Milyenek? Az is árthat... Most mit csináljak?

Reméljük, hogy a gyámod sem egyezik bele - mondta a hozzátartozó, szintén eléggé rémülten... Egyáltalán meg fogják a gyámot kérdezni? Próbálj megnyugodni, reméljük. És ha beleegyezik??!

Már másnap megkérdezték a gyámot, aki elmondta, mit mondtak neki: hogy ez tulajdonképpen a kötelező kezelés része, nincs mit gondolkoznia rajta. A gyógyszerkísérlet tehát a kötelező kezelés része. A kórház a "foglyain" úgy kísérletezik, ahogy a gyógyszercég fütyül?

???

Ha Csibe "másik" hozzátartozója is beleegyezik, óvatoskodott a gyám, akkor Ő is.
Na, hálistennek, lélegeztek fel. Írtak egy kemény tiltakozó levelet a kórháznak, hogy Csibének nem érdeke a gyógyszergyárak versengését a testével kiszolgálni, hogy kiderüljön, melyiknek jobb a terméke. Meg hogy Csibe memóriája, köszöni, kifogástalan. Azt is jelezték, hogy kezeltjük jelenleg a cselekvőképtelenségét megszüntető perére vár.

Azóta a kísérletezésről egy szó sem esett. De arról sem, hogy elálltak volna tőle...
Várják az első tárgyalást. Mert úgy értesítették Csibét, hogy lesz majd az "első". Nem olyan egyszerű ez, hogy csak úgy megállapítják a cselekvőképességet valakiről, aki két éve tünetmentes és dolgozik...Több tárgyalás kell. És a kirendelt védője, bár Csibe befizette a 16 ezret neki, éppen szabadságon lesz. A dolgok tehát megnyugtatóan folynak, a cselekvőképtelenség fenntartásáért mindenki annyit tesz, amennyit csak tud.