|
Mottó: Az életedben akkor találod meg a teljességet, amikor elengeded a céljaidat.
(Samael)
A célok és a céltalanság
Előző levelünkben a vágyakról írtunk. Néhányan
joggal kérdezték azt, hogy a vágytalanság nem egyenlő-e a
céltalansággal. Mindenkiben felmerül ez a kérdés, amikor
intellektuálisan közelít a témához. A vágyaink olyan mértékben
határozzák meg az életünket, hogy lényegében folyamatosan a vágyainkhoz
vagyunk láncolva.
Előző levelünkben a vágyakról írtunk.
Néhányan joggal kérdezték azt, hogy a vágytalanság nem egyenlő-e a
céltalansággal. Mindenkiben felmerül ez a kérdés, amikor intellektuálisan
közelít a témához. A vágyaink olyan mértékben határozzák meg az életünket, hogy
lényegében folyamatosan a vágyainkhoz vagyunk láncolva. Mi láncoljuk oda saját
magunkat. Nagyon fontos, hogy észre vegyük azt, hogy a vágyaink nem egyenlőek a
szükségleteinkkel, és nem egyenlőek a céljainkkal sem.
Ha körbenézünk az otthonunkban és eléggé
kritikusak vagyunk önmagunkhoz, akkor számos olyan dolgot tudunk felfedezni,
amelyre igazából semmi szükségünk nincs. Jó pár olyan dolog vesz körül minket,
amelyért lehet, hogy sokat kellett küzdeni, vagy nagyon sokba került, de aztán a
megszerzés diadala után már sokat vesztett a fontosságából, majd lehet, hogy
mostanra szinte soha nem használjuk. Felfedezhetjük, hogy valójában oly sok
értelmetlen dologért áldoztunk munkát, időt, pénzt. Érdemes elgondolkodni a
jelenbeli céljainkon is. Tényleg érdemes érte munkát, időt, pénzt, vagy ki tudja
mi mindent feláldozni? És tényleg olyan célért áldozzuk fel mindezt, amiért
megéri? Ha jobban megvizsgáljuk jelenbeli küzdelmeinket, és a célok valódi
értékét, kiderülhet, hogy áldozataink gyümölcse korántsem olyan
lényeges és hasznos, mint azt hittük. Mindennek tudatosítása különösen
fontos.
Vágyak ébredhetnek bennünk bármi iránt,
ami a környezetünkben vagy bennünk van, vagy elképzelhető. A
vágyak természeretesen olyan belső folyamatok, amelyek intenzitását és
irányát nem tudatos folyamatok irányítják. A vágy felébred bennünk,
késztetéseket indít el arra vonatkozóan, hogy kielégítsük azt, majd, ha
kielégült, akkor egy ideig csendben marad, aztán vagy ugyanolyan vagy más fomrát
öltve támad újra. Ha meg nem elégítjük ki, de hagyjuk tombolni és a
figyelmünkkel energiát adunk neki, frusztráció, majd ezt követően agresszió
ébred bennünk, ami vagy saját magunk, vagy a környezet felé
irányul.
A célok mások. A célok tudatos döntés
eredményei, még ha ezt a tudatos döntést nem is úgy képzeljük el, hogy leülünk
egy tárgyalóasztal mellé egy csoport üzletemberrel. A cél meghatározása egy élet
sikeressége szempontjából nélkülözhetetlen. Csak az lehet sikeres, akinek céljai
vannak. Bármilyen eredményt, vagy a környezete számára sikert ér el valaki, neki
magának csak akkor számít sikernek, ha az egybevág egykor kitűzött céljaival. Ha
nem, akkor a látszólag legeredményesebb ember is szomorú és
sikertelen.
Azonban bármily tudatos döntés is egy cél
kitűzése, fontos, hogy mögötte olyan energia, olyan motiváció legyen, amely
képessé tesz arra, hogy a kitűzött célért szívesen tegyünk, dolgozzunk,
küzdjünk, akár harcoljunk, ha kell. Az eltökéltség és a motiváció hiányában
hiába tűzünk ki célokat magunk elé. Ha olyan célok válnak életünk fókuszává,
amelyek valójában nem a mi céljaink, hanem esetleg a szüleinkké, vagy a
tanárainkké, esetleg egyszerűen a környezet, a társadalom sugallatára, vagy
kifejezett nyomására alakul ki, akkor elképzelhető, hogy dolgozunk, küzdünk,
vagy akár harcolunk is érte, de közben belehal a lelkünk. Erőt vesztettekké, a
célok között is céltalanná válhatunk.
A céljaink mögött gyakran találhatunk
vágyakat. A vágyaink által motivált célok olyan erővel bírnak, hogy sokszor
minden áron el akarjuk érni őket. A vágy a cél hajójának olyan, mint szél a
vitorlának. De nem minden vágy szül célt.
Fontos: Ne nyomjuk el a vágyainkat!
Nézzünk velük szembe, és ha olyan vággyal találtuk magunkat szemben, amelyből
kialakulhat bennünk egy cél, akkor tűzzük ki tudatosan és készítsünk tervet,
hogy hogyan fogjuk azt elérni. Orientáljuk a gondolkodásunkat, tanuljunk vagy
szerezzünk szövetségeseket a cél eléréséhez. Válasszunk nemes célokat, és ne
csak az önérdek diktáljon. Ha pedig olyan vággyal találkozunk, amely nem
lehet semmilyen cél eszköze, akkor engedjük el, és szabadságot és békét
fogunk érezni a szívünkben.
Mindezeken túl megjegyezzük, hogy
nem a felébredt vágyak a legnagyobb probléma, hanem az azokhoz való görcsös
kötődés, amiben a szabadulás gondolata nem jelenik meg, mindössze a
beteljesületlen és reménytelen vágyhoz való végtelen ragaszkodás szenvedése van.
Az ilyen vágyak pokollá teszik az életet, mert folyamatosan elviszik a
figyelmünket a jelen pillanatból.
Csak az az ember, akinek figyelme a
jelenben nyugszik, képes megélni az életét, és meglátni minden pillanat
szépségét, még akkor is, ha különben épp kevés olyan történik vele, amit
különben szépnek mondanánk.
Bálint
|
