Felmerülhet a kérdés, hogy valóban létezett-e Jézus? Személye, magatartása, tanítása rendkívül megragadó. Talán nem is létezett ilyen jó személy, hanem az évszázadok során vallási vezetők találták ki. - gondolhatja valaki jogosan. Vannak-e történelmi bizonyítékok Jézus létezésére nézve? Beszéltek-e róla mások is, akik nem keresztények voltak? Objektív képet tulajdonképpen csak akkor kaphatunk, ha korabeli feljegyzéseket megvizsgálva megismerjük, hogy az első évszázadok írói, történészei hogyan nyilatkoztak róla.
Történelmi személy volt-e Jézus?
Felmerülhet a kérdés, hogy valóban létezett-e Jézus? Személye, magatartása, tanítása rendkívül megragadó. Talán nem is létezett ilyen jó személy, hanem az évszázadok során vallási vezetők találták ki. - gondolhatja valaki jogosan. Vannak-e történelmi bizonyítékok Jézus létezésére nézve? Beszéltek-e róla mások is, akik nem keresztények voltak? Objektív képet tulajdonképpen csak akkor kaphatunk, ha korabeli feljegyzéseket megvizsgálva megismerjük, hogy az első évszázadok írói, történészei hogyan nyilatkoztak róla.
Az első századból sok feljegyzés maradt ránk Jézus Krisztusról.
Cornelius Tacitus , római történész (szül.: 52-ben):
A keresztényekről ír: "Krisztust, akitől a név származik, Tibérius uralkodása alatt Pontius Pilátus kivégeztette..." (Annales XV,44)
Lucián , író, 2.századból:
"Jézus Krisztus egy Palesztínában megfeszített ember, aki az új misztikus dolgokat ebbe a világba bevezette..." Lucian 2/9 kötet
Sueton , római történetíró 120-ban:
"Mivel a zsidók az ő vezetőjük Chrestos alatt állandó nyugtalanságot keltettek, (Claudius) elűzte azért őket Rómából." (Sueton, Császárok élete, Claudius §16)
Plinius Secundus , Bithynia helytartója 112-ben, Trajan császárnak ír, tanácsot kér a keresztények ügyében:
"...bizonyos napon reggeltől öszegyülekeznek, Krisztust imádják istenként, váltakozva énekelnek és megesküsznek, nem valami törvényszegésre, hanem, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem paráználkodnak, nem szegik meg a szavukat..." (Levelek X.96) Plinius Secundus/423
További források:
• Tertullian 197
• - Thallus, samáriai származású történész
- Mara Bar-Serapion levele
• - Justin, a mártír
• - A zsidó talmud írások
További érv Jézus létezése mellett a Bibliai feljegyzések hitelességében található. Az Újszövetség keletkezése az első századra tehető. A Jézusról szóló feljegyzéseket a korabeli zsidó vallási vezetők Jézus létezése szempontjából nem támadták, pedig jól tudjuk, hogy ellenségei voltak a kereszténységnek.
A feljegyzések alapján tehát kijelenthetjük, hogy Jézus Krisztus történelmi személy volt, létezett és jelentős hatással volt korának társadalmára. A következő kérdés, ami felmerül, hogy ki is volt ő valójában?
Jézusi tanítások
Az utóbbi kétezer év legtöbbet vitatott, gyakran idézett, legendás személyisége kétségkívül Jézus Krisztus, akinek alakja megszámlálhatatlanul sok festőt, szobrászt, költőt, írót megihletett, és számtalan filozófust, vallástörténészt foglalkoztatott. Mindezek ellenére megválaszolatlan kérdések sokasága jelzi máig is a Jézus misztérium feltáratlanságát. Ki volt Ő? Hol élt, hol és hogyan halt meg? Mi volt missziójának lényege? Sokasodnak a napvilágra kerülő, eddig rejtett dokumentumok, szaporodnak a könyvek, amelyekben szerzők százai keresik a választ, megpróbálva hiányos ismereteiket fantáziájukkal kipótolni. Nekünk nem célunk, hogy választ adjunk ezekre a kérdésekre, mert úgy gondoljuk, hogy a Jézus misztérium feltárásának eljön az ideje, az Atya akarata szerint. Egy más utat javasolnánk a keresőknek. Próbálkozzanak a Jézusi út megismerésével a bibliában foglalt tanításain keresztül, őszinte alázattal, elmélyedéssel, a sorok között olvasva. Nem egyszer a valódi odaadás mélyebb választ eredményez a feltett kérdésekre, mint tengernyi dokumentum átolvasása. Ez a gondolatébresztőnek szánt összeállítás Máté evangéliuma alapján készült, hogy segítse a Jézusi úton elindulókat. Ha még azt sem ismerjük és tesszük, ami már közel 2000 év óta közzétett tanítás, addig hogyan remélhetjük, hogy újabb, valós információk birtokába kerülünk? Hacsak nem abban reménykedünk, hogy a leírtakat nem kell megcselekednünk!
Az útmutatás adott és máig érvényes. Megértéséhez pedig, ha őszintén és önzetlenül kérjük, megkapjuk a transzcendentális segítséget:
„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”(18.20).
Vajon ilyen volt? A torinói leplen látható képmás (balra) és az ennek alapján készült három-dimenziós rekonstrukció (jobbra).
A megbocsátásról
„…Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket; hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” (5. 44-45.)
„Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek… Még ki az ember Fia (Jézus) ellen szól, annak is megbocsáttatik, de ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsáttatik.” (12. 31,32)
A gazdagságról
„ Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és hol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti és hol a tolvajok ki nem ássák, és el nem lopják, mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté ev. 6. 19-21)
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (7. 7)
Az aggódásról
„Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, és nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda az pedig közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti a termetét egy arasszal? Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolga felől. Elég minden napnak a maga baja. „(6. 26-27, 34)
Mindenkinek hite szerint...
„És ímé egy asszony … illeté az ő ruhájának szegélyét, mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged.” (9. 20-22)
„Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.” (9. 28,29)
„…Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (17.20)
A félelemről
„Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában (pokolban)” (10.28.)
„Aki megtalálja az ő életét elveszti azt; és aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” (10.39)
Mások megítéléséről
„…Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (7.2)
„Amit akartok, azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…” (7.12)
A szolgálatról
„Aki föl nem veszi az ő keresztjét, és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.” (11. 38)
„…Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok és aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.(20. 26,27)
„Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát elméne. A másikhoz is odamenvén hasonlóképpen szóla: Az pedig felelvén monda: Én elmegyek uram; de nem méne el. E kettő közül melyik teljesítette az Atya akaratát? (21. 28,29,30,31)
„Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok; és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.” (11. 29,30)
A gonoszok felismeréséről
„A test lámpása a szem. Ha ezért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha ezért a benned levő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség? (6.22,23)
„Nem teremhet a jó fa rossz gyümölcsöt; a romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt, ezért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (7. 18, 20)
„…Minden ország, amely magával meghasonlik elpusztul… Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki önmagával hasonlott meg; mi módon állhat meg tehát az ő országa?” (12. 25,26)
A tanításról
„…nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne: és oly titok, ami ki ne tudódnék.” (10.26)
„…vakoknak vak vezetői ők (az akkori papság): ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.” (15.14) „…hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.” (15.9)
A tanítás befogadásáról (a magvető példázat magyarázata)
„Ha valaki hallja az igét a menyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett vala. Ez az (a mag) amely az útfélre esett. Amely a köves helyre esett, ez az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja; de nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás és üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik. Amely pedig a tövisek közé esett, ez az aki hallja az igét, de a világnak gondja és gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét és gyümölcsöt nem terem. Amely pedig a jó földbe esett, ez az aki hallja és érti az igét; aki gyümölcsöt is terem. (13. 19-23)
A mennyek országáról
„…Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, …amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő… fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak és fészket raknak ágain.” (13. 31,32)
„…Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának mennyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a mennyegzőre hivatalosak valának; de nem akarának eljőni. … Akkor monda az ő szolgáinak: a mennyegző ugyan készen van, de a hivatalosak nem valának méltók. Menjetek azért a keresztutakra és akiket csak találtok, hívjátok be a mennyegzőre… Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” (22. 2,3,8,9,14)
„ Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Aki ezért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.”(18. 3,4)
(összeállította: Varga Margit)
