Amint ígértem folytatjuk az indigói önvallomások közlését. Hiszem, hogy a kedvtelenség és bágydság ellenére, amit néha ezek a gondolatok sugalnak, egyre többen észreveszitek:
Nem vagytok egyedül!
Ezek a megnyilvánulások egyenlőre külföldről valók, s repesve várjuk gyuryval és barátainkkal, hogy egyszer majd Te is közre adod érzéseidet kedves Indigó testvérem, ki e sorokat olvasod!
7adakul

Én egy indigó gyerek vagyok. Sosem illeszkedtem be se az iskolába, se a társadalomba, se klikkekbe vagy csoportokba . Sosem volt címkém, amit magamra ragaszthattam volna.
Különc voltam, és egyfajta kútba löktek a többiek. Esélyem se volt.

Nem tudom hibáztatni őket. A legjobbat akarták. Nem mondom, hogy mind, de a legtöbbjük mégis a legjobbat kívánta. Azt akarták járjak iskolába és legyek jól képzett. Azt akarták tőlem, hogy legyek érett és nőjek fel. És ha sokáig nyomulsz egy ilyen különcnél, az végül megtörik, s megpróbál beilleszkedni, mint mindenki más.

Betegnek tituláltak. Pedig csak létezni akartam. Mindenki más iskolában akarta elsajátítani hivatását, s én különböztem ettől, úgyhogy végül olyan akartam lenni mint ők: Hibáztatsz ezért?
Gyermekként mikor azt látod mindenki egy másik oldalon áll, eltöprengsz azon: mi a bánat lehet veled? Ha ez betegség, miért nem adnak pirulát, ha ezzel jobbá tehetnek...

Mindig unatkoztam. S még mindig unatkozom. Szörnyen álltam az iskolával, s azon morfondíroztam otthagyom az egészet. Átmentem az IQ teszteken és még mindíg ki akartam bukni. Minden kis feladatukat könnyedén megoldom. Minden kis tesztjüket átlátom, de nem látok valódi értelmet ezekben. Ez kissé lefárasztja a lelket barátom. Azon töprengek miért vesződöm én egyáltalán?!

Néha azon gondolkozom talán túl késő már. 18 éves vok. Min változtassak kérdem én? Nem akarok a Harvardra menni - az okosak iskolája - mikor a középiskolából is majnem kibuktam. Hogy tudna egy kettes tanuló főiskolai professzoroktól tanulni anélkül, hogy kinevetnék?
Ha szemeimmel láthatnád a világot megértenéd milyen rémesen unalmas is ez... és nem tudom, hogy nekem kellene engednem és alkalmazkodnom, vagy lehetnék-e végre Önmagam?