Mottó: ”Amit találsz, vedd fel, ha már nem kell, dobd el,

amire szükséged van, MINDENT megad az ISTEN!”

Részlet Varga Margit: A Gyermek c. verséből

Emlékek felidézése I.

Magzat, csecsemő és kisgyermekkor

Kedves Olvasóm !

A mostani életünkre való felkészülésünk során a karmánk ismeretében olyan családot, szülőket, testvéreket, egzisztenciát választunk illetve kapunk, ahol optimálisan teljesíthetjük vállalt feladatunkat, karmánkat. NINCSENEK VÉLETLENEK !

Sok gyermektelen házasságban, ahol minden biológiai feltétel fenn áll a fogantatásra, és még sincs gyermek, csak arról szól az egész, hogy a születendő Lélek vár a leszületéssel a kijelölt szülőknél, és nem akarja a karmáját felvállalni, mert ismeri az összes buktatót. Amint eldönti, hogy leszületik, megtörténik a fogantatás.

A fogantatástól kezdve a Lélek az áldott állapotban lévő édesanya ( nem terhe s!) közelében tartózkodik, és a harmadik, negyedik hónap környékén megkezdi rendszeresen a fizikai test használatának megtapasztalását. A fogantatással kapcsolatosan volt olyan tapasztalatom, hogy az utazó tökéletesen leírta fogantatása körülményeit, amiről édesanyjától kapott részletekbe menő visszaigazolásokat.

A magzati kor azért nagyon fontos az ember életében, mert minden felelősség és karma nélkül megtapasztalhatjuk a fizikai világot, és felkészülhetünk lelkileg és fizikailag az életre.

A magzat tökéletesen érzékeli édesanyja érzéseit: félelmet, aggódást, haragot, rosszkedvet, de ugyanígy a pozitív hangulati energiákat is. Minderre bizonyos körülmények között felnőtt korban is emlékezünk, ha nem is tudatosan, csak érzelmi szinten. Nem tudjuk, hogy mitől van kellemes érzésünk illetve hogy mi bajunk.

Egy példa: Egy ikerpár egyik tagja eljött hozzám előző életbeli regressziós utazásra, de elveim egyik sarkalatos pontjának megfelelően előbb a jelenlegi életben kell a traumatikus blokkokat oldani. Egypetéjű ikrek lévén számtalan közös élete volt már a testvérével, de a szülőkkel nem volt eddig karmikus kapcsolatban. A magzati időszakban a szülők nagyon sokat veszekedtek a nem éppen tervezett ikerterhesség miatt. A magzatok ezeket a fájdalmakat, érzéseket tökéletesen érezték, és elhozták felnőtt korukra is. Annak az ikernek, aki hozzám járt, soha nem sikerült édesapjával kialakítania semmiféle harmonikus kapcsolatot, és kialakult nála egy nagyon markáns apakomplexusa. Ez az érzés láthatóan a magzatkori élményekben gyökerezett.

Egy másik magzatkori élmény:

Egy tizenhét éves fiú orvosilag nem alátámaszthtó fulladásos panaszokkal keresett meg. Az első áldott állapot az édesanyánál negyven éves kor után következett be, és emiatt elég sok probléma merült fel. A szülés is császármetszéssel történt. A magzati időszak problémáiként az átlagnál érzékenyebb pszihéjü lett a fiú, hajlamos a depresszióra. A fulladásos panasz az utazás alkalmával megszűnt. Mi volt a probléma? A születés előtt megfordult, farfekvéses lett, és a köldökzsinór a nyakára tekeredett. Miután újra élhette ezt a helyzetet, most a tudatos elméjével átformálhatta a látványt és az érzést. Látszólagosan, de érzés szinten valóságosan lefejtette, letépte a nyakáról a köldökzsinórt. Ott, a kezelőágyon vett életében először teli tüdővel levegőt. Úgy gondolom, nem szorul magyarázatra ez az élmény.

A csecsemőkor sem könnyebb, itt már a karma is szerepet játszik. Csodálatosak ezek a pillanatok, a születés pillanatai. Vannak, akik percre pontosan tudják a születésük idejét, és azt is, hogy hányan voltak a szülőszobán, vagy esetleg, ha otthon születtek, hogy ki és hogyan segédkezett. Azért fontosak ezek az ismeretek, mert nem a szülő a gyermek, hanem fordítva, a GYERMEK A SZÜLŐ MESTERE!

Amikor az utazók elmesélték szüleiknek ezeket az információkat, sok helyen leomlott egy képzeletbeli fal közöttük, mert már egyazon élménynek egyformán részesei voltak.

A csecsemő e világban a magával hozott spirituális technikákkal tájékozódik. Ezek a technikák más logika szerint működnek, mint a mi anyagi világunkhoz igazodott logikánk. Ezt csak a szeretet nyelvén lehet megérteni. A csecsemők és kisgyerekek, auralátók (!), és a döntéseiket a látott képletek szerint hozzák. Szenzoriak érzékelik a tudatalattiból kisugárzott érzelmeket, gondolatokat.

A múltkor is utaztam a buszon, és ráhangolódtam egy gyönyörű, karonülő csecsemőre. Amint érzékelte, hogy társasága akadt, mentálisan elkezdett sztoikus lezseréggel panaszkodni arról, hogy mennyire unja ezt a szituációt, mennyire szűknek érzi a jelenlegi testét, de köszöni kérdésemet, jól van, szereti az anyukáját stb.

A csecsemőkorban a „ látás” miatt érzékeljük a szellemvilágot. Erre is volt egy érdekes tapasztalásom:

Egy nagyon kedves „tanítványom” kapcsolatunk elején többek között azzal a problémával keresett meg, hogy csak lámpa mellett mer aludni, mert a sötétben nagyon fél valamitől, amit nem tud megmagyarázni. (Beleegyezését adta egyébként, hogy a későbbiek folyamán, amikor már több, az Ő utazását érintő téma példaként közlésre került, közölhetem az E-mail címét.)

Miután, végignéztük a harmonikus magzati szakaszt, kiderült, hogy féléves korában egyedül volt a szobában az ágyában, és a sötétben észrevette, hogy egy entitás közeledik hozzá, amitől nagyon megijedt. Ez az eset gyermekkora során még többször megismétlődött, ami miatt kialakult a világítás mellett való elalvás igénye. (Az eset többi része még néhány írásomban meg fog jelenni mint aktuális esettanulmány.)

Kisgyermekkori negatív élmény pl. felnőttkorban komoly szexuális problémákat is okozhat. Az alábbi esetet is nálam tapasztalták, és utána pozitív változások következett be. Egy fiatal lány azzal keresett meg, hogy szexuális gátlásai vannak, és ez sok problémát okoz neki, mert a barátja ugyan türelmes, de ezek a gátlások mélyebbek, sem hogy azt a barátja meg tudná oldani. Regresszióval elmentünk két-három éves korába, és kiderült, hogy nagyon sokat volt a nagymamával, aki „szigorú” vallási elveket vallott a testiségről és a szexualitásról. Mint egyszerű, őszinte kislány felfedezte, hogy egyszerűen örömet tud magának szerezni, és ezt, mivel szerette a „nagyit” és megbízott benne, nem rejtette véka alá – pechére. „Nagyika”, mivel már évek óta özvegy volt, a problémát még tragikusabban fogta fel. A baj azzal tetéződött, hogy a szóban forgó lány gyermekkori énje néha megfeledkezett magáról, és ismételten „bűnbe esett”. A nagymama a tettlegességig fajuló pedagógiai módszereivel elérte, hogy megismerhessem ezt a kedves lányt, aki azóta megszabadult ez irányú gátlásaitól.

Remélem, a fenti példákkal – természetesen a teljesség igénye nélküli felsorolásában – ébresztettem néhány olyan gondolatot és emléket, amelyen keresztül más megvilágításba került életünk eme korai szakasza. ITT A TAVASZ ! A természet újraszületésével újra élhetjük gyermekkorunkat, a friss tavaszi levegő kitágíthatja tüdőnket, és önfeledten átélhetjük a születés misztériumát, mint a lányok a festményen. Ha felfedezed a természet harmóniáját, a magadéra is hamarabb rátalálsz!