K O R L Á T A I N K
/Belső elvonulás a világ elől/
Az Én: Már olyan régen társalogtam az egóval, jó lenne már megint egy jóízűt beszélgetni vele, de olyan elfoglalt mostanában, hogy alig enged szóhoz jutni. Néha az- az érzésem, hogy olyan mint egy kőmíves mester, csak építi, csak építi a falakat, és én már teljesen be vagyok zárva, már egy résnyire sem látok rá az igazi, valóságos világra. Mindenütt korlátokba ütközöm amelyeket az Egó gyártott abból a megfontolásból, hogy nekem szükségem van azokra.
Pedig tudom, hogy sokkal könnyebb lenne az életem, ha nagyobb rálátásom lenne néhány dologra, és nem korlátozna a döntéseimben.
Az Egó: Mit dünnyögsz itt magadban? Én a „lelkemet“ teszem ki, na ez azért erős, - sokat dolgozok azon, hogy mindkettőnknek jó legyen. Te meg itt hálátlankodsz, nem szép hozzá állás ez tőled!
Az Én: Érdekes, de gyorsan előkerültél és szóba álltál velem! Már kék - zöd vagyok a korlátoktól amikbe állandóan beleütközöm és amiket te raktál körém.
Az Egó: Mi bajod a korlátiammal? Mindet miattad készítettem, hogy ne érhessen semmi olyan dolog az életben amire szerintem nincsen szükséged, gondoskodom rólad és Te, pontosan ezt rovod fel hibámnak? Nagyon hálátlan vagy. Én csak a dolgomat teszem.
Kedves Olvasóm!
Az alábbi cikk
folytatása a továbbiakban CSAK könyv alakban
olvasható!
A részletekért
látogass el ide!
>>>>>>>>>>>>>>EGO-LAND<<<<<<<<<<<<<
|
