Erő. Erő. Erők...
Élet. Életek...
Körös körül.
Személyek. Nevek. Fogalmak. Félreértések?
Világ, ó Világ, hol vannak a titkaid? Kik őrzik valódi titkaidat?

Michael, Gabriel, Rafael, Uriel. Harmónia angyala, Bölcsesség angyala, Szeretet angyala, Erő angyala...
Olvashatunk angyalokról.
Hogyan is kezdjek hozzá?
Már hozzákezdtél. :-)
Mi történik benned mikor tudatosan koncentrálsz gondolataidban, mondjuk a harmóniára?
Mi történne, ha ezt a koncentrációt univerzális méretben vizsgálva, gondolatok helyett egy angyalnak nevezhetnénk? Minél jobban törekednénk magunkban harmóniára, annál jobban megtapasztalható lenne az angyalok léte is. Vagyis, maga a világegyetem megismerhető lehetne pusztán azáltal, hogy megismerjük magunkat. És ha ez a törekvésünk megvalósulna, akkor ezt bátran nevezethetnénk angyali lét állapotnak.
Angyali létállapotnak? Hát teljesen mindegy, hogy hogyan nevezzük, a lényeg az önismeret. És ehhez az önismerethez hozzájárulhatnak mindazok az ismeretek, amit angyalkommunikáció alatt szerezhetünk magunkról.
Hogy mit szerezhetünk? Nem a legpontosabb megfogalmazás. Inkább, mit tanulhatunk meg magunkról? A szerzést sokszor olyan értelemmel is felruházhatjuk, hogy valamit megszerezni, ami jelenleg nincs. Ez az angyalkommunikációra nem teljesen érvényes. Az univerzum valahogyan azt tükrözi, hogy milyen lehetősége van az embernek. Sugározhat mit egy Nap... Áramolhat az élettel, akár egy óceáni áramlat... Lehet könnyed és lágy, mint egy szellő... Lehetne néha szilárdabb alapokon a véleménye, mely néha annyira szilárd, hogy olyan biztosan álljon, mint amilyen biztos, hogy a Földtől kapjuk a fizikai létünket. Az ember sokszor elkövetheti azt a turpisságot magával, hogy beképzel egyet-mást. Beképzeltség alatt most olyan gondolatokat értek, amivel kirekeszti a lehetőségét, hogy megismerhessen olyan lét- és tudat állapotokat, ami segíthetné az életét és önismeretét. De ez csak turpiság. Nem olyan, amit ne lehetne más turpisságokkal kijátszani. Kijátszani, játszani, játékosan megközelíteni... És a játékosság nagyon jól jön, mikor olyan területre, tévedünk, ahol még nincsenek tudatos ismereteink. A játékosság nem figyelmetlenséget jelent. Hanem egy keretet, ami segít, hogy koncentrálhassunk arra, amivel szeretnénk foglalkozni. A jelenlegi tanulás módszertan is felismerte, hogy a gyerekek játszva tanulnak a legkönnyebben. És lehet, hogy annyira képesek belemerülni a maguk választotta játékba, hogy minden mást figyelmen kívül hagynak. Ezen, keresztül mentünk. És gyakran most is átéljük. Nincs benne semmi rendkívüli. Hacsak nem ezt szeretnénk elérni? Mi történne, ha vennénk egy világos lapot. És erre a lapra rajzolni kezdenénk elütő színnel ezt azt? Mit rajzolnál? Hol volna a rajzod kezdő pontja? Honnan indulnál el? Valahonnan el kellene indulni. Feltéve, ha szeretnénk rajzolni rá... Na jó, váltsunk közeget! Mit szólnál egy folyadékhoz? Hát ott már nem ennyire egyértelmű. Hiszen a folyadék oldhatja a rajzeszközünket. Vagy éppen azt a színt, amivel szerettünk volna nyomot hagyni. És mi van, ha nagyon-nagyon hullámzik? Minél gyorsabban, annál inkább a pillanatnak festünk. Hát nem szép ez a hullámoktól. De ez van. Csináljunk akkor valami mást. Mondjuk hullámokat. Azt biztosan tovább szemlélhetjük. És úgy is keltünk hullámokat, hogy a meglévőket erősíthetjük vagy a meglévőket csillapíthatjuk... Melyiket választanád? Tudod mit? Figyeljünk. Hogyan változik? Mi változik benne? Hát ez az, amiről szó van. Ha már csak megfigyelője vagy a hullámoknak, akkor már hatással vagyunk egymásra. Milyen lehet a Harmónia hulláma? Milyen lehet a Harmónia hullámával együtt úszni? Együtt mozogni, része lenni a mozgásnak? Ahogyan tekinteted követheti azt a hullámot, ami követhető úgy könnyen elérhetsz olyan helyzetekbe, ahol egyszer a hullám tetőpontján találod magad vagy éppen a hullám mélypontján. De nem sodor el. És nem is kell attól tartani, hogy a mélyponton maradnál. A hullámok már csak ilyen természetűek.

Hogyan lovagolhatjuk meg?
Szeretnél felülni? És nem felültetve lenni?!

Akkor bizony meg kell tanulni együtt mozdulni a hullámmal.
Ehhez esetleg gyakorlatokat végezni önállóan.
De mi vehet rá arra, hogy az ismeretlennek tűnő hullámokra rámozdulnánk?
Válaszom: semmi és minden.

Egy könyvet szeretnék ajánlani a mindenből. Egy könyv, aminek a címe Atlantisz angyalai. Egy olyan szerző (F. E. Eckard Strohm) vetette papírra, aki gyerekkora óta ebben a fényhullámokkal teli univerzumban él és tapasztal.

"A könyv az angyalok segítségével szeretne utat mutatni szellemi otthonunk megtalálásához. Tűnjék akár hihetetlennek, nem más ez mégsem, mint kapcsolódás az ősi atlantiszi tudáshoz, ami bár töredékesen, gyakran homályosan, azonban lényegét tekintve mégis hitelesen napjainkig fennmaradt."

Az angyalkommunikáció elsajátításának egyszerű lépéseit és az Atlantiszba is megnevezett angyalok referenciáit, és pecsétjeleit magába foglaló könyv egyszerű alapja önvalónk megismerésének.

Hogyan kapcsolódik ez a Esszénusokhoz?
Az angyalokkal való közvetlen kapcsolat, a mindenapi életvitelük szerves része volt. És a mai kor lehetőségein belül is forrásai lehetnek a harmóniának az önmegismerés, gyakran rögös tájain. Az angyalokkal való együttélés hasonlít ahhoz, ahogyan a barátainkhoz is viszonylunk. Ha rendszeres a kapcsolattartás, akkor folyamatosan tájékozódhatunk az életéről, hogy mivel foglalkozik éppen, miben veszt részt, milyen munkát végez, merre volt eddig. Szóval nagyon sokat megtudhatunk tőle, ha találkozunk. Ha nincs rendszeres kapcsolatunk, akkor meg később fogjuk megtudni.

Mivel az angyalok ugyanúgy képviselnek egy élet és létformát, ezért származási helyünknél fogva, lehetőségünk van tanulni tőlük. Természetesen nem emberi mércével kell a feladatukat felfogni. És ezért érdemes hagyni, hogy ők mutassák be magukat. Különben úgy járunk, hogy csak annyit tanulunk amennyit magunknak, engedünk.

Nagyon egyszerű gyakorlatokon keresztül, felvehetjük a kapcsolatot velük, akár tájékozódhatunk az ő feladatkörűk szemszögéből az életünkről. Kérhetjük tudatosan a harmonikus rálátást és ráhatást céljaink megvalósulásához, hogy célunk is a harmóniát szolgálja. És felfoghatjuk úgy is a szerepüket, hogy a Harmónia tanítói az élet iskoláiban. Hogy ki, mikor tanul és mit?

Az nagyban függ a szorgalomtól.

De ez nincsen máshogy, más iskolában sem. Amiért ez mégis átfogóbb, az, hogy a tanítások az életünk lapjaira íródnak. Amit aztán, mint egy bizonyítványt, magunkba integrálhatunk bölcsességként.

És, hogy miért? Most.

"A tenger hullámai gyengéden elmossák a homokba írt gyermekrajzokat. És ezért, te új rajzot kezdesz. Tiszta parttal" (akala)

Egy kísérlet arra, hogyan ússzunk együtt a hullámokkal...

(A kísérlet további részei az irodalom rovatban olvashatók.)

Meditáció a Harmónia angyalával

A harmónia, hang, amely a végtelenbe árad,
szellő fodrozta víz felszínén terjedő mintázat,
tűzszikrák hunyorgása a vulkáni parázsban,
gyémánt fények villanása a nap sugarában.

Harmónia, az anyag körforgása a világban,
molekulák nyüzsgése a sejtkocsonyában;
a sejtek szövetségét áthangoló szervezet,
mely az információs mező által szervezett.

Harmónia, az erők szabályozott küzdelme,
az energiák egymásba alakulásának elve;
az idegimpulzusok, az agyat megrezegtetők,
kisülésük villámfényével szövetét átégetők.

Harmónia, az érzések színes szétáradása,
az asztrális mező tünékeny, lágy csillogása;
rózsaszín és ibolya a hidegség tengerében,
a sötétség felolvadása a szeretet hevében.

Harmónia, a kicsiszolt, illékony gondolat,
mely a mélységből feltörve, puha illatot ad.
A gondolatok a széllel repülnek kóborolva,
hogy összefonódjanak tevékeny csokorba.

A teremtett lények élete örökös szolgálat,
ahogy teljesedik az Úrral szembeni alázat,
tétlenül cselekszel, mint az univerzum fia,
akit békességgel tölt el a végső harmónia.

Varga Margit

eszénus mester