Idries Shah
Dervisek történetei
- részlet -

Egy napon, amikor egy lakóhelye környéki ősi épület kertjében sétált, csillogó zöld ruhában megjelent neki Khidr, a rejtélyes Szúfi Vezető. Khidr így szólt: "Fényes kilátások embere! Hagyd oda munkád és találkozz velem a folyóparton három nap múlva." Ezután eltűnt.

Mojud félve feljebbvalójához ment és elmondta neki, hogy el kell mennie. Nemsokára már mindenki tudott erről a városban és azt gondolták: "Szegény Mojud! Megőrült." De mivel sok jelentkező akadt munkájára, hamar elfeledkeztek róla.

A megbeszélt napon Mojud találkozott Khidrrel, aki így szólt: "Szaggasd le ruháid és vesd magad az folyóba. Talán megment valaki."

Mojud így tett, bár azon tűnődött, hogy vajon megőrült-e.

Mivel tudott úszni, nem fulladt meg, de sokáig sodródott, míg egy halász behúzta csónakjába, mondván: "Bolond ember! Erős a sodrás. Mit akarsz itt?"

Mojud így válaszolt: "Nem tudom igazán."

"Megőrültél" - mondta a halász, -"de magammal viszlek folyóparti sáskunyhómba, és majd meglátjuk, mit lehet veled tenni."

Amikor rájött, hogy Mojud művelt ember, megtanult tőle írni-olvasni. Cserébe Mojud ételt kapott és segített a halász munkájában. Néhány hónappal később Khidr ismét megjelent, ezúttal Mojud ágyának lábánál, és így szólt: "Kelj fel most és hagyd el ezt a halászt. Gondod lesz majd viselve."

Mojud azonnal otthagyta a kunyhót, és halászruhában útnak indult, míg elért egy országútig. Hajnalhasadtakor meglátott egy szamárháton piacra igyekvő földművest. "Munkát keresel?" - kérdezte a földműves. "Nekem szükségem lenne egy emberre, aki segít visszahozni a szerzeményeim."

Mojud követte. Majdnem két évig dolgozott a földművesnek, amikorra is elég sok mindent megtanult a földművelésről, de másról nem nagyon.

Egy délután gyapjút bálázott, amikor megjelent Khidr és azt mondta: "Hagyd azt a munkát, menj Moszul városába, és a megtakarított pénzedből válj bőrkereskedővé."

Mojud engedelmeskedett.

Moszulban bőrkereskedőként lett ismert, nem is látta három évig Khidret, amíg foglalkozását űzte. Elég tekintélyes összeget takarított meg, és fontolgatta, hogy vegyen egy házat, amikor Khidr megjelent és így szólt: "Add nekem a pénzed, indulj el ebből a városból, menj egészen Szamarkandig és dolgozz ott egy fűszeresnek." Mojud így tett.

Nemsokára a megvilágosodás kétségtelen jeleit kezdte mutatni. Betegeket gyógyított, szolgálta az embereket a boltban és szabadidejében, és a titkokról való ismerete egyre mélyebb és mélyebb lett.

Papok, filozófusok és mások látogatták meg és megkérdezték: "Kitől tanultál?"
"Nehéz megmondani" - válaszolta Mojud.
Tanítványai kérdezték: "Hogyan kezdted a tanulást?"
"Egyszerű hivatalnokként" - válaszolta.
"És azért adtad fel állásod, hogy önsanyargatásra add fejed?"
"Nem, csak feladtam."
Nem értették meg.
Emberek keresték meg, hogy írja meg élettörténetét.
"Mi minden voltál életedben?" - kérdezték.

"Beugrottam a folyóba, halász lettem, azután kisétáltam nádkunyhójából az éjszaka közepén. Ezután béres lettem. Amikor gyapjút báláztam, megváltoztam és Moszulba mentem, ahol bőrkereskedő lettem. Ott pénzt gyűjtöttem, de elosztogattam. Azután Szamarkandba jöttem, ahol egy fűszeresnél kezdtem dolgozni. És itt vagyok most."

"De ez a megmagyarázhatatlan viselkedés nem magyarázza furcsa képességeid és gyönyörű példád" - mondták az életrajzírók.

"Ez így van" - értett egyet Mohud.

Így hát az életrajzírók gyönyörű és érdekes történetet kerekítettek Mojudnak, hiszen minden szentnek megvan a története és a történet a hallgató igényével kell, hogy összhangban legyen, nem az élet valóságával.

És senki sem beszélhet Khidrről közvetlenül. Ezért nem igaz ez a történet. Ez egy életút ábrázolása. Ez a valódi élete az egyik legnagyobb szúfinak.

Ali Farmadhi sejk (meghalt 1078-ban) fontosnak tartotta ezt a történetet annak a szúfi hitnek az illusztrálására, hogy a "láthatatlan világ" minden időben, több helyen átszövi a hétköznapi valóságot.

Úgy mondja, hogy azok a dolgok, amelyeket megmagyarázhatatlannak tartunk valójában ennek a beavatkozásnak köszönhetőek. Továbbá az emberek nem ismerik fel e "világ" részvételét a mi világunkban, mert azt hiszik, hogy tudják az események igazi okát. Nem tudják. Csak akkor tudhatják, ha fejben tartják annak lehetőségét, hogy egy másik dimenzió a hétköznapi tapasztalatok néha "impinging upon", csak akkor válhat elérhetővé számukra ez a dimenzió.
A Sejk a tizedik Sejk volt, és a Khwajagánok ("mesterek") tanító Mestere. Ők később a Naqshbandi Útként lettek ismertek.

Ez a változat Lala Anwar tizenhetedik századi, Hikayat-i Abdalan ("Az Átalakultak Történetei") című kéziratából származik.