|
2007. December 04. Tuesday 18:14 |
 "A vakoknak a Napot: hogyan mondjam,
a Barlangot, melyből kiléptem?
Hogyan lehet veletek megosztani,
mi innen van a néven,
ami csak bennem világol
sugársor-fehéren?"
Bolyai János
A megvilágosodás
Valami túl,
valami innen a nyelven.
Látható harangszó az idegekben.
Hogy tudom,
hogy nem tudom
a tárgytalan tárgyat:
szólítni nem-párhuzamból
új paralellákat?
A vakoknak a Napot: hogyan mondjam,
a Barlangot, melyből kiléptem?
Hogyan lehet veletek megosztani,
mi innen van a néven,
ami csak bennem világol
sugársor-fehéren?
Hogy lehet ily szög, ily tér
távolság függvénye?
Kezet ad -
és el nem ér.
Apám te elhinnéd-e?
Talán csak maga a teremtő
Isten érezte így magát,
mikor a Semmi Káoszából
egy Rend vált ki:
a Világ.
Isten vagyok, nem "olyan, mint",
hanem valódi isten!
Mert nem vagyok, ha ember nincs,
aki bennem higgyen!
De hogy' higgyen, ha nem érzi,
mi itt él csak bennem,
ha csak látomásban izzik,
de nincs rá egy nyelv sem?
Mintha egy sólyom,
melynek levették fedősapkáját:
az őrjöngő fényben
felszárnyalva,
amíg van magasság:
a kékszegélyig,
ellenfényig,
csillagégig,
végig -
szárnykimerülésig.
Füttyög a múltam.
Hallom.
De a fény fehér fonál.
Szólít, ami túl van.
Hallom.
A lét itt fenn halál.
...végig,
szárny
ki
me
rü
lé
sig.
Ritmikusan vagy vergődve ugyanaz:
a gravitáció gyümölcse megérik.
Fájón
fájom, ahogy látom -
remegő kezem billeg, mint tört szárny,
a rajzállványon.
...Töviskoronás Krisztus!
Veronikakendő a rajzlap -
mint bűnjel süt oda
az elcseppent tus:
ellenvilági utam
alvadt vérnyoma...
Istenem,
beszélnem kéne,
mindegy, miről - csak beszélni;
jaj nekem -
nem lényegek: tárgyak közt
kell újra megtanulnom - élni.
Meg kell tanulnom lélegezni, enni
és fogadni a köszöntéseket.
Vissza kell menni inzsellérnek,
s hebegni, mint ki tévedett:
"Igenis, kapitány úr" - lehajtott fővel.
"Ígérem, nem fordul elő többet."
És bámulni e megváltozott,
de nekik változatlan Földet.
(1823. november 3., Temesvár) |
|
Utolsó frissités ( 2008. January 21. Monday 00:02 )
|
