Talán ez volt az a pont, amikor átbillentem, amikor felismertem az idegösszeroppanásom lényegét, összetört az-az ILLÚZIÓ, aminek majdnem áldozata lett az akkori családom és magam is.
Szeretném ajánlani mind azoknak, akik nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy:
boldogságuk csak külső tényezőktől függnek!
Mottó: A sírás vihara megtisztítja
a csalódás tavát
(Nari)
UTAZÁS AZ AGYAM KÖRÜL
(Naplórészlet, 1996 május 17.)
Beindult az agyam!!!
Befejeztem a Müller Péter könyv (Belső mosoly) olvasását.
Karinthynak, a koponyájának volt baja -
Nekem az agyammal - nincs! (?) (EEG után)
Jó hír, - ennek örülök.
Amit most leírok, nem tudom, hogy fog sikeredni - majd kiderül.
Most talán csak rögzítek valamit, aminek később magam, vagy más is, hasznát is veheti.
Ülök a dohányzóban, (akkoriban éppen láncdohányos voltam) hátam mögött az ablak, - nyitva, előttem egy széles térválasztó üvegfal, üvegezett ajtó.
A levegő töményen friss, érezni az erdő tavaszi illatát, a reggeli napsugár kontrasztosan ragyogja be az ablakelőtti nyárfát.
Én az egészet az ajtó üvegének tükrözésében élvezem ezt a fenséges látványt, és akkor észreveszek, felfedezek valamit!
Feszültség hullám van az üvegben. Az interferencia hullám a fejem mozdulásával eltorzítja a világot,
-torz, 
-torzabb,
-mégtorzabb, és újból a valós valóság tükörképe.
Nézzük csak újból!
-torz,
-torzabb,
-mégtorzabb, és újból a valós valóság tükörképe.
Jó játék!
A feszültség fokozódásával így meg tud változni a valóság tükre?!
Pedig ugyan az-az üveg, (tükör) folyamatosan ugyan az, a nyárfa levelei, ága ugyan azok - és mégis! - ha hátat fordítunk a valóságnak, és csak tükörből nézzük a körülöttünk lévő világot, hogy magunkat is láthassuk benne - !
-hol is helyezkedem el benne?
Nem lenne egyszerűen hátat fordítani a tükörnek, és a maga valóságában szemlélni a világot?
Fel kellene állni a fotelból! -de nagyon el vagyok lustulva!
Ha ezt teszem, a szemem, és a nyakam egy idő után el fog fáradni, és ha csak a nézőszöget változtatgatom, és mindig ugyan azt látom, és még egy:
-a keret behatárolja a világot!
Nem lenne jobb erőt venni magamon, a lustaságomon, felállni, - hátat fordítani, és belépni a VALÓSÁGBA!
Megérinteni, megsimítani, megszorítani, a fényhatások erejét érzékelve az árnyékból kiválasztani a valódi színeket, elviselve az elemek tombolását, integrálni a vizet, a földet, a levegőt, az ércet, az ásványokat, a szerves anyagokat, az energiát, rezgést -amitől mind ez mozog és működik!
De mi az, ami legyőzi ezt a szellemi tunyaságot?
-Kényelmetlen a szék, amiben ülünk?
-Meguntuk a torz tükröt, a sivár kerettel?
-Elfáradt a nyakunk, a kényszeres pályán való mozgatásban?
-Jól esne egy kis mozgás?
-Ha eddig nem zavart? -most miért kezdett zavarni?
Kaptál egy inspirációt, egy lehetőséget, amitől 180o -ban megfordulsz, meglátod azt, ami valójában a hátad mögött van, egyszerre jelen leszel, belekerülsz a valóságba, rácsodálkozol - és a kíváncsiság, a megismerés vágya erőt vett a tunyaságon!
Ilyen egyszerű lenne?
Igen! Ilyen egyszerű!
Ez volt amikor úgy éreztem, hogy újra születtem, kaptam egy új lehetőséget ebben az életben, hogy bevégezhessem azt ami miatt megszülettem.
Amit most csinálok, nem más,
-mint mindenkinek, aki megkeres, összetöröm a görbe tükreit, és megpróbálom megmutatni a valóság felé vezető utat.
És mind ezt úgy, hogy egy mégtorzabb tükröt tartok elé!
Most már örülök, hogy felálltam és ki mertem nézni az ABLAKON!
Tényleg nem az agyammal volt baj, csak a rossz mintákkal, amik nem működtek egy idő után, mert folyamatosan azt néztem, hogyan élek a tükörben!
(Azt hogy mindezt leírtam, az is az inspiráció, és a gondviselés része, mert ki gondol úgy igazán élete legdepressziósabb szakaszában a jövőre, ha akkor épen nem volt éppen JELEN!)
gyuri
Mikor nyerem el a megvilágosodott állapotot?
-Amikor majd látsz - mondta a Mester.
- Mit kell látnom?
- Fákat, virágokat, a holdat és a csillagokat.
- De hát ezeket mindennap látom.
- Nem. Amiket látsz, azok papír fák, papírvirágok, papír holdak és papír csillagok. Mert nem a valóságban élsz, hanem a szavaidban és a gondolataidban.
Ráadásul még kedvesen ezt is hozzátette:
- Sajnos, papír életet élsz, és a halálod is csak papír halál lesz.
Anthoni de Mello
Amikor egy út elindul...
