Kedves Olvasóm !

Az a téma, amiről most írni szeretnék - csak nagyon kevés publikus irodalma van –, szoros összefüggésben van a múlttal, a jelennel és a jövővel.

Régen elkezdtem ezzel a témával foglalkozni, és a munkám során többször ért az a megtiszteltetés, hogy bepillanthattam a koponyák körüli rejtélyekbe.

Szeretném közreadni azokat a koponyával kapcsolatos gondolatokat és élményeket, amelyek bizonyos dolgokat más megvilágításba helyezhetnek.

Az első tévhit, amit szeretnék eloszlatni: meg lehet keresni azt a technikát, amivel megmunkálták ezeknek a koponyáknak a felületét. Az igazság ugyanis az, hogy a koponyákat a gondolati energia besűrűsítésével hozták létre, ezért lehet kommunikálni velük, ezért van olyan erős, mással össze nem hasonlítható kisugárzásuk. Ez első olvasásra biztosan hihetetlennek tűnik, de a tulajdonomban van olyan gyémántkeménységű, szén rácsszerkezetű kövecske, ami energiából lett matearilzálva és személyesen vettem ki a kezéből annak, aki azt „teremtette”.

És most az első élményem, ami az utaztatásaim során a koponyákhoz fűződtek. Néhány évvel ezelőtt egy fiatal lány már többedszer utazott, és ez alkalommal Atlantiszra jutottunk.

Atlantisz közvetlen elsűlyedése előtti időszakba érkeztünk. Az utazó tagja volt annak a papi tanácsnak, akik a KOPONYÁK ŐRZŐI voltak.

A tanács 24 főből állt, és 24 koponyáról kellett gondoskodniuk. Teljesen tisztába voltak azzal, hogy Atlantisz hamarosan el fog süllyedni, és gondoskodniuk kell a koponyák más földrészen való biztonságos elhelyezéséről, és a titkos tudás átadására megfelelő embereket találniuk.

A következő kép az volt, hogy nagy, gálya szerű hajókkal elindultak, vitték magukkal a családjukat és minden az életűk továbbéléséhez szükséges holmijukat. A hajók egyszerre indultak el a földgolyó különböző égtájai felé. Utazóm hajója és még jó néhány hajó a jelenlegi India felé vette az irányt. Az, hogy hányan és hogyan értek célba, nem tudhattuk meg. Utazóm a következő képben már magas, hóborította hegyek között találta magát még négy koponyaőrző családdal, és a bennszülöttek istenként tisztelték őket, így a kommunikáció elég lassan haladt, mert földöntúli félelemmel és tisztelettel fogadták őket. Körülbelül 30 év telt el így, mire megtört a jég. Ekkor el lehetett kezdeni a tanítást, megtalálták azokat a lelkeket, akiknek át lehetett adni az ősi tudást. Időközben volt valami időszakos éghajlatváltozás is, mert mély barlangokba vonultak le.

Mire a rábízott koponyával kapcsolatban már minden feladatát elvégezte utazóm, közel járt a 130 éves korhoz, és visszaadta csendben, elégedetten lelkét a teremtőnek. A mellékelt tibeti jóságos démon, „Feketekabát” koronáját ez az öt koponya díszíti. Az összes Feketekabát ábrázolásnál az őt koponya mindig ott látható, ezek vannak a fő helyen, a többi díszítés esetleg változik.

Ide tartozik még egy másik utazás részlete: az utazó egy keletről jött harcos volt, de a jelenlegi Magyarország területén tartózkodott, és egy fém ládikában egy kristálykoponyát hozott. Vele volt még két fiatal nő is.

Bementek egy barlangba, ahol egy oltárkőszerűség volt kialakítva, amire letették a koponyát tartó dobozt, ami úgy nézett ki összecsukva mint egy kocka, kinyitva , pedig a kocka palástjaként mint egy kereszt, és a keresztezésen volt a koponya. Az oltár mellett volt egy lapos kő, amin az utazó mind a két nővel rituálisan szeretkezett. Ez olyan erős energiákat mozgatott meg, hogy mire végeztek, a koponya a dobozával az oltárkőbe „olvadt”, azaz magába fogadta a szikla a dobozt. Ez jelenleg is itt van egy dunántúli hegység barlangjában, és ez Feketekabát koronájának az egyik koponyája.

Tudom, hogy ez kissé már súrolja a mese határait, de akinek „füle van a hallásra”, az tudja, hogy így történt

A következő történetet „A múlt üzenete II” cikkből idézném, mert azóta ismét utazott kedves ismerősöm, és úgy gondolom, fontos, hogy felelevenítsem az előzményeket.

„………A következő életének utazása Észak-Amerikában kezdődött huszonéves férfiként. Egy törzsfőnök egyetlen fia volt, és úgy nevelték, hogy ő fogja átvenni a törzsfőnökséget, ha elérkezik az idő. A környező törzsekkel békében, harmóniában éltek. A fehér ember érkezése előtt párszáz évvel történt mindez.

A gyermekkor a természeti népeknek megfelelő kemény körülmények között telt, de harmóniában. Alig várta a férfivá avatás szertartását, mert akkor fény derülhet annak a különálló sátornak a titkára, amelybe csak édesapja és a törzs sámánja léphetett. Elkövetkezett a férfivá avatás napja.

Egyedül, egy szál lándzsával és egy késsel kellett elejtenie egy bölényt. Addig nem mehetett vissza a törzshöz, amíg ezt a feladatot végre nem hajtotta. Nagyon félt, de a sámántól kapott tanácsok alapján a szellemek segítségét kérte, és utána végrehajtotta a feladatot. A faluba visszamenve nagy szeretettel és ovációval fogadták, édesapja bevezette abba a sátorba, ahova gyermekkora óta vágyott. A sátorban egy oltárszerű emelvény volt, és előtte egy gyapjú szőttesekkel letakart faláda. Édesapja előbb valamiféle rituálét végzett el, utána pedig kinyitotta a ládikát. A ládában egy tökéletesen sima felületű hegyikristályból (most már tudható, hogy nem hegyikristály) készült kristálykoponya volt. Édesapja elmondta neki, hogy mindenben kikéri a koponya véleményét, amikor a törzs sorsáról dönt, és az elkövetkező időszakban az lesz fia feladata, hogy megtanuljon a koponyával kommunikálni.

Amikor a kezébe vette a koponyát, egy semmihez sem hasonlítható energiaáramlás kezdődött meg, ami egy idő után egy belső dimenziókaput nyitott meg, amin keresztül olyan információkhoz jutott, amire népe vezetéséhez szüksége volt.

Az utazó nagyon öreg kort ért meg, egészségben, harmóniában, és ő is a fiára hagyta a koponyát. A saját döntése után hagyta el a testét, és a lehető leggyorsabban elment a fénybe. A fizikai testét indián szokás szerint elhamvasztották………..”

A mostani találkozásunk során már csak meditációs utazást csináltunk. Nem előző életbe mentünk, hanem egy másik dimenzióba, ahol találkozott utazóm a szellemi vezetőjével, és számos olyan mesterrel, akik ismerősként üdvözölték, és engedélyt kapott arra, hogy körülnézzen.

Itt vezették be egy olyan terembe, ahol egy kristálykoponya volt egy oltáron, és a szeméből ragyogó fénysugár tört elő, feltöltve utazómat energiával.

Most idéznék a Kristálykoponyák rejtélye c. könyvből:

„A maják számos más őslakos törzset „a koponya őrzőjének” tekintettek, de „az idő őrzőinek” is. Ők voltak megbízva nem csak a kristálykoponyák tudásának megőrzésével, de azzal is, hogy „a napok őrzői” avagy „az idő őrzői” legyenek.

Rájuk hárult a teher, hogy a koponyákra vigyázzanak, számlálják a napokat, és a többi törzset összehívják. Az ő feladatuk volt – amivel sok ezer évvel ezelőtt bízták meg őket – a napok múlásának figyelmeztetésére, és hogy informálják róla a többi törzset, ha elérkezett az idő.

Napjaink maja időőrzői szerint, akik még mindig folytatják a régi gyakorlatot, gyorsan közeleg az idő, amikor a koponyák tudásának a világ elé kell kerülniük és felkészülniük a tudásra, az idő máris elérkezett. Ezért kell az összejövetelnek épp most megtörténnie. A találkozóra őseink próféciáinak szellemében kerül sor, összhangban az ősi naptárral, amit a maja időőrzők mindig is szentségként és titokként kezeltek.”

Eddig az idézet, és hogy miért idéztem ezt? Az ŐRZŐK ugyanolyan karmikus feladatot látnak el, mint a tulkú rendszer szerint a tibeti magas rangú lámák. Életről életre az a karmikus feladatuk, hogy a koponyákra hangolódva az ősi tudásokat előhozzák, és az emberiség fejletségi szintjének megfelelő tudást átadják. Sokszor ez nem is tudatos cselekedet, de a felettes énük tökéletes összhangban van a koponya akaratával.

Az utazóm is egy Őrző volt, a tudatalattija folyamatosan kapcsolatban van a koponyával, és minden segítséget megkap a hétköznapi élete viteléhez is.

A koponyákkal véletlenszerűen senki sem találkozhat, ha ők nem akarják, de megfelelő belső alázattal közeledve hozzájuk gondolatban bárki rájuk kapcsolódhat. Hogy melyikre? És az éppen hol van ? – NINCS JELENTŐSÉGE. A tudás, azok a képek, látomások a fontosak, amit megmutatnak.

És most szeretném leírni a KOPONYA MEDITÁCIÓ lépéseit:

- Helyezkedj el kényelmesen, meditációs ülésben, de lehet az egy kényelmes szék is.

- Hunyd be a szemed, és csendesítsd el a tudatodat. Amíg ezt teszed, figyelj a légzésedre, vegyél néhány mély lélegzetet, és ugyanolyan mélyről fújad ki.

- Képzeld el, hogy a koponyád belsejét egy ugyanolyan méretű víztiszta, áttetsző kristálykoponya tölti ki. Érezd, hogy megszűnik a kapcsolatod a fizikai világgal, és a koponya szemén keresztül betekintést kapsz egy másik dimenzióba.

- Ahol most vagy, nem a valóságos világ, amit látsz, minden csak szimbolikus. Annak, hogy odamentél – oka van. Közöld az okot a koponyával, és kérd meg, mutasson olyan képeket, közöljön olyan gondolatokat, amiket megértesz, amiket fel tudsz fogni. Ha megkaptad a tanítást, gondolatban köszönd meg, és nagyon lassan nyisd ki a szemed.

- Maradj még néhány percig ebben az ellazult testhelyzetben, és gondolkodj el azon, amit láttál, hogy milyen információhoz jutottál.

Rövid, de nagyon hatásos meditációnak tartom, és aki valaha kapcsolatban volt valamelyik koponyával, érdekes, ismerős érzései támadhatnak.

A KOPONYA ŐRZŐK külön lélekcsalád, és több ezer életen keresztül egymás közelében élték le az életüket, segítették egymást, tanították az emberiséget, adták át az ősi tudást.

Néhány gondolat még a koponyákról, és néhány idézet a már előzőekben említett könyvből.

„Sok ezer évvel ezelőtt, a jelenlegi kor kezdetén érkeztek ide, és hátrahagyták a kristálykoponyákat. Elhozták számunkra ezt a tudást, hogy segítsenek bennünket a nagy szükség idején, a Figyelmeztetés korában, mely a korok között jön el, egy régi és egy új világ között. A koponyák óriási tudást, bölcsességet foglalnak magukba, hogy segítségünkre legyenek most, hogy eljött az idő…”

„…Erre a tudásra a tudatalatti segítségével lehet szert tenni. A koponyák látomásokat bocsátanak ránk, akár együtt vagyunk velük, akár nem. Ezek a mentális kinyilatkoztatás erejével hatnak. Gondolkodhatsz a koponyákon a legváratlanabb pillanatokban, vagy amikor alszol, de a lelked mindenképen az űrben fog szárnyalni, és ráébredsz, hogy mi minden van odafönt. Ha megkérdezed a koponyát mindarról, amiről mestereik beszéltek, akkor holnapután eszedbe fog jutni, mit is mondott, és ezen az úton a tudás csak terebélyesedni fog. Ezért beszélünk most mi is maja emberek. (MEGJEGYZÉS: Ezért nyitottak Tibetben, ezért adják át azokat az ősi tudásokat nyugatra, amivel már mi is kapcsolatba kerülhetünk.)

Látomásokon és kozmikus víziókon keresztül tettünk szert tudásunkra. Ez olyas valami, amit nagyon kevesen értenek meg……

……De két út létezik. Ha magadért, vagy magad által naggyá akarsz válni, felhasználva ehhez a koponyákat, ugyanakkor nem akarod védelmezni a bolygót, egyszerűen mert saját céljaidra akarod kiaknázni, akkor a szellemed energiáit negatív irányba hasznosítod. A koponyák ekkor nem beszélnek hozzád, és nem tesznek naggyá. De ha hittel közeledsz, még ha az csak gondolataidban nyilvánul meg, és arra kéred a szent tudást, hogy segítsd és meggyógyítsd ezt a bolygót – és érdekel is ez a szent tudás, mely része a koponyának -, akkor minden jóra fordul, hiszen kérésed a szívedből és hitedből fakad. Senki nem lehet naggyá a koponyák által, ha csak nem a gyógyítás a célja. A koponyák csak akkor adják át tudásukat, ha a tudás Földanya javát szolgálja, és nem személyes vágyainkat.

De az idő, amikor a tudás még szélesebb körben válik elérhetővé, gyorsan közeleg. A jövendölések megmondták, hogy hamarosan beköszönt a Tizenhárom Mennyország kora. A maja próféták láthatták a Kilenc Pokol korát is. Megjósolták a sötétség nagy korát, és közel 500 éve élünk már a Könnyek Völgyében. Amikor a spanyolok megérkeztek, és a Nyugat nagy éhséggel vetette magát az arany után, sokukat megölték…..”

És ami ezekben a napokban, amikor a cikk íródott – 2002.03.20. – nem lehet aktuálisabb üzenet a koponyáktól:

„Most pedig a „fekete aranyat” keresik, az olajat, a gázt és az ásványi kincseket akarják Földanyától elvenni. És megint sok a gyilkosság. Ezúttal a környezet, a folyók és a patakok szennyezésével ölnek meg minden élőlényt. Megölnek minden emberi lényt és élőlényt Földanyán; az álatokat, a rovarokat, a madarakat és a fákat……

A koponyák azért vannak itt, hogy felébresszék a tudatunkat, hogy megtanuljunk szeretni mindent. Meg van írva a naptárunkban, hogy a világ ezúttal ide fog figyelni ránk, hogy a világ meg fogja hallani Földanya szívének dobbanását.

A koponyák azt mondják, hogy tisztelnünk kell teremtőnket, és szeretnünk kell egymást…”

Ámen – ezt már én mondom.

Talán sikerült felhívnom a figyelmet a kristálykoponyák lényegére, és befejezésül szeretnék még egy személyes koponyaélményt közre adni.

Mint azt már más írásomban is említettem, jelenlegi feleségemmel számtalan közös életünk volt. Egy ilyen utaztatás alkalmával egy olyan korai atlantiszi korba jutottunk, ahol szintén férj-feleség voltunk.

Az utazásnak csak az érdekesebb részeit írnám le:

Egy kis kápolnaszerűségben voltunk, amiben egy kisebb oltár állt. Ketten voltunk a helyiségben. A feleségem végezte a ceremóniát, én csak a háta mögött álltam, és a vállán tartottam a kezem. Ő kitárta a kezét az oltárra helyezett kristálykoponya felé. Amíg ez a jelenet zajlott, nagyon erős energiamozgásokat éreztünk mind a ketten, és ez az energia kiáradt az egész Földre és gyógyította azt. Olyan érzés volt, mintha a kezünkben tartottuk volna, mint egy labdát. Amikor végeztünk, átmentünk egy nagy terembe, ami tele volt emberekkel, akik ránk vártak. Nagy tisztelettel fogadtak mindkettőnket. Én a feleségem háta mögé álltam, ő meg gyógyított. A gyógyítás valahogyan úgy nézhetett ki, mint ahogy azt a „manilai sebészek” csinálják, csak nem volt semmi vér. Simán oda álltak a feleségem elé, ő beléjük nyúlt puszta kézzel, „matatott valamit” belül, majd kihúzta a kezét. Semmi nyoma nem volt a műtétnek, a beteg mosolyogva megköszönte a gyógyítást, és helyet adott a következő gyógyulni vágyónak. Kicsit megdöbbentő volt, de most már tudom, ez nem a fantázia szüleménye volt, hanem ez a lehetőség most is ugyanígy a rendelkezésünkre áll.

Ezt a tudást a koponya adta át, és akit méltónak talál, annak ma is átadja.

Az ezzel a témával foglalkozóknak szívesen adom át eddigi kevésbé publikus tapasztalataimat is.

Keressük együtt a kapcsolatot a koponyákkal, hogy adjanak tanácsot, miképpen mehetünk át a boldogabb korba, hogyan menthetjük meg Földanyánkat a háborútól a haragtól gyűlölettől.

Őszentsége a XIV. Dalai Láma fohászával fejezném be a cikket: