Mottó:Tovább, feljebb, Istenhez közelebb csak úgy juthat mindenki, ha nem
visszafelé pillant, nem lefelé, hanem fölfelé.
Philippa
Istentől származó fény-és energiaimpulzusok, erőhullámok hatnak jelen
pillanatban is világunkban, melyek segítenek nekünk, hogy elszakadjunk
eddigi beidegződéseinktől, és újakat teremtsünk segítségükkel.
Az eddigi félelem-alapú világot felváltja a szeretet-alapú Új Világ.
Mindenki beléphet, részese lehet, mindenki megkapja az örökséget. És
aztán mindenki megmérettetik, meg is tudja-e tartani mindazt, amit kap.
Aki ezen erőket a régi módon igyekszik felhasználni, vagyis önző,
önhatalmú módon nyilvánítja ki önmagát, meglepődve tapasztalja majd,
hogy teremtése nem fog működni.
Türelmi időt kap mindenki, hogy felismerhesse, megérthesse a Valóság új
működési elveit. De aztán, aki megrögzötten ragaszkodik a régi érzelmi
és gondolati mintákhoz, megélheti saját teremtése következményeit: ő
maga teremt saját maga számára szenvedéssel teli, sötét, fénytelen
megnyilvánulásokat.
Az, aki az önzetlen, fényes oldalon áll, de figyelmét a fénytelenség megragadja, szintén beleragad a Sötétségbe.
Tovább, feljebb, Istenhez közelebb csak úgy juthat mindenki, ha nem
visszafelé pillant, nem lefelé, hanem fölfelé. Nem a Sötétség, hanem a
Fény felé. Lelkét, tudatát nem a Sötétséggel kapcsolatos érzelmek,
gondolatok, ismeretek töltik ki, hanem Isten, és az égi
megnyilvánulások; a Fény.
Ha képes valaki önzetlenül megélni mindazt, amit már most kap, s tudását, érzelmeit nem önmaga előtérbe
helyezésévé alacsonyítja, hanem megtanul ADNI feltételek nélkül mindent
mindenkinek, s Istennel együtt tud működni, már TOVÁBB lépett, ki a
Régiből, át az Újba.
Végigjártam az utat. Voltam lent, voltam a Sötétség rabságában,
hatalmában. Ide nem akaratból, hanem tudatlanságból kerülnek a lelkek,
s a félelem az, ami lent tartja őket.
Voltam a kettő között. Itt még mindig elborzasztott a Sötétség. Érteni
akartam, miért van valaki ott. S emiatt nem tudtam továbblépni.
De abban a pillanatban, ahogy már nem üvöltött bennem a MIÉRT, mikor
már tudásvágyam csillapult, mikor már elfáradtam a hiábavaló
kérdés-felelet játékkal az elmémben, és helyet adtam Isten akaratának,
amit nem ismerhetek, kiemelkedtem a Sötétségből, az Árnyékból és szívem
fénye átragyoghatott teljes lényemen.
Saját fényem összekapcsolódott mások fényével FENT is, LENT is, KINT is, BENT is.
T O V Á B B L É P T E M.
|
