7adakul

Reggeli a sivatagban

A szenvedés elmúlt, a salak kiégett, lelkem acélja hosszú álomból ragyogott elő. Körös-körül a falak mind színesebbé, érdekesebbé váltak. Sivatag maradt, s kietelen a város, de mégis ahogy a reggeli napfény végigtáncolt a vidéken, minden éledni látszott. Nagyot nyújtózkodtam én is.
Na, hogyan tovább? Tettem fel magamban a kérdést.
3 hónap eltelt, de választ nem leltem. Felváltva látogatott meg a Kétségbeesés és a Megvilágosodás. Lelkem forrongó kohóként olvasztott magába mindent. Lassan felfedeztem, hogy fogalmam sincs ki is vagyok én tulajdonképpen. S ez rendkívüli módon zavart. Önmagam kutatása lett hát a fő cél.
De hol is kezdjem? Merre indulhat az ember, ha önmagát keresi? Befelé? Kifelé? A fa előttem, melytől nem láttam az erdőt, a magamnak hitt személyiségem volt. Észre kellett vennem, hogy aki először tette fel a kérdést bennem, az nem ugyanaz volt, mint aki másodszor, s mind a többi különbözött ezektől. Kézenfekvő lett volna, ha egyszerűen magamra mutatok, s azt mondom: Ez vagyok én. Megtettem. Magamra mutattam, s azt mondtam: Ez vagyok én. Aztán láttam, hogy nem. Akire mutattam az anyám volt, később apám volt, majd a gyermek aki voltam, egy reklám, egy emlék, Ezüst Nyilacska, sőt Ezüst nyilacska mamája. Mindig valaki mást találtam önmagam helyén. Hát hogy a csudába van ez? Létezem én egyáltalán? De hát tuti, hiszen vagyok. Megcsípem magam, s nekem fáj, eszem, s nekem ízlik az étel. De ki lehet ez az ember? Végül úgy láttam a kerekerdő vagyok. Mindenki vagyok, s mégis senki sem. Nem vágtam hol lakik valódi, egyedi lényem. Galaxis nagyságúra tágultam, s láttam, hogy magam vagyok a galaxis, és minden, ami benne van, de legbenső lényemet nem leltem. Ha felfedeztem valakit vagy valamit magamban, az sohasem én voltam, mindig más. Önmegismerésem módszere végül a végtelenben folyt szét. Váltanom kellett. Először úgy döntöttem, minden leszek. Elfelejtem különállóságomat, egyediségemet, s mindenben felolvadok. Magam lettem a sírás, a nevetés, a fájdalom, az iszonyat, szerelem, étel, kaki és gazella, látvány, hang, gondolat. Minden pillanatban más. Irtózatosan nehéz volt azonban az út. Mindig valaki más is maradtam a háttérben. Sosem tudtam önmagamként azonosulni semmivel. S bár sokat tanultam, a technika nem felelt meg számomra. Újabb próbálkozásként az önfigyelem következett. Bármit is csináltam, tettem, éreztem, igyekeztem tudatosan átélni. Önmaga teljességében. S tényleg, a figyelőben felfedeztem mélyebb önmagam. A szemlélő nem volt anyám, sem apám, sem senki más, csak én. Érdekes volt átélni, hogy valójában milyen csendes vagyok, nyugodt, rettenthetetlen. Fénylő mosoly vagyok legbelül. Személytelen, mégis egyedi. Mindenben létező, mégis elkülönült. E vonzó valóság mégis oly távolinak tűnik most. Ha pillanatokra való önmagam lehetek is, többnyire mégsem önmagam vagyok. Mindig valaki más. A kulcsot pedig nem lelem. Olyan nehéznek tűnik állandóan fenn maradnom. Mégis, ki lehet az, aki azonosulni akar figyelő önmagával? Szántott végig bennem a gondolat. Ha való lényem a szemlélőben van, akkor ki az, aki keresi őt? Anyám az? Nem. Apám az? Nem. A gazella, a fájdalom, az íz az? Nem. Hát akkor ki a csuda? Végül az marad, hogy a kereső is én vagyok. A szemlélő figyeli a keresőt, aki keresi a szemlélőt? Vagy a nyugtalan, forrongó káosz massza, a mindenki más lényéből gyúrt végtelen én-gombolyagként elkülönült kereső akar egyé válni az oszthatatlan Szemlélővel? De ha így volna, ennek mi értelme volna? Hiszen figyelő lényem mindent tartalmaz, ami vagyok, s aminek hiszem magam, akkor hát miért kéne keresni? Mi értelme a Keresőnek? Olyan ez, mintha guruló labdaként a gurulást keresném. Mondjuk ez tényleg láthatatlan. Önmagában nincs gurulás, önmagában nincs keresés. Mintha a figyelő a keresőért volna, s fordítva a kereső a figyelőért. Végül bezárul a kör. A körben szemlélve felsejlik, hogy nincs semmiféle ok. Ok nélküli az egész. Nincs okom létezni, nincs okom lenni, csak létezem. Vagyok, aki vagyok. Minden, amit figyelek, minden, amit keresek. Ez lennék hát? Semmi és mégis minden? Életláncolat? Végtelen gömb?

7adakul

Honapkészítés Weblapkészítés Tárhely