Mese felnőttnek, mese a bennünk lakozó kiszolgáltatott, gyámoltalan, elfeledett gyermeknek.
Mese az embernek...
Aztán Tamáshoz fordult: "Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő."
Tamás felkiáltott: "Én Uram, én Istenem!"
Jézus csak ennyit mondott: "Azért hiszel, mert látsz engem? Boldog, aki nem lát és mégis hisz."
(János 20.27-29)
Esteledett. A park árnyat adó fái között megbúvó padon egy lány ült.
- Még nem láttam errefelé, bár ha visszagondolok, két nappal ezelőtt is itt ült. Pontosan így, mint most. Szomorúnak és magányosnak tűnt.
-Vajon nincs hová mennie?
-Vagy egyszerűen csak üldögél... De mit is foglalkozom vele, biztos megvan a jó oka, hogy pont itt, és ezen a padon ül. Megteheti, de mennyire, hogy meg. Talán hajléktalan az istenadta, vagy csak boldogtalan? -Ha megkérdezném, talán kapnék válaszokat.
-Eldönthetném, hogy a segítségére lehetek-e valamiben...,
- ej, szamárság! -Jobb ha megyek a dolgomra.
Ment tovább, ahogy mondta a dolgára, és vele a gondolatok is.
Másnap estefelé ugyanezen az útvonalon haladt, s gondolatai is vele tartottak. Ismét eszébe jutott a padon ülő lány. Egy-két perc, egy jobbos kanyar és hamarosan meglátja újra a padot. Érezte, hogy a szíve is gyorsabban kalapál, bár az okát nem értette. Pillanatokon belül odaér.
A lány kissé görnyedten, de ugyanúgy, mint az előző napokon, most is a padon ült. Úgy érezte most még szomorúbb és magányosabb. Furcsa, hogy nem hiányzik senkinek, nem keresik. Bizonytalansága nőttön-nőtt, keresgélte a szavakat,, mit is mondhatna.
-Talán meg kellene szólítani.
-Jönnek-mennek az emberek, nem lehet, hogy nem látják, nem veszik észre elesettségét. -Szinte elnéznek mellette. Ilyen érzéketlenek lennének?
Megállt egy pillanatra, végigsimított ruháján és odalépett a lány elé.
-Megvallom őszintén, zavarban vagyok.
Zavarában tényleg egyik lábáról a másikra állt.
-Talán vigaszt nyújthatna számára - gondolta
A lány felnézett, arcán halvány mosoly tükröződött.
-Bocsáss meg, ha zavarlak, nyugodtan szólj, ha igen, de tegnap is láttalak itt ülni. Közben eltelt újra egy nap, egy éjszaka és most is itt ülsz. Talán nincs hová menned?
- De igen. - válaszolta a lány. Hangja halk volt, ugyanakkor lágy, szinte olyan, mint a fuvola éneke...
- Beteg vagy? Szívesen segítek, ha tudok, de ehhez neked is segítened kell.
- Megkérdezhetem, ha nem sértelek meg, hogy mi történt a hátaddal? Nekem úgy tűnik, mintha púp lenne rajta. Nem fáj?
A lány, hálás volt minden gondolatért, a ki nem mondottakért is
- Nem, nem...- rosszul gondolod.
Amit látsz, nem púp, csak a szárnyaim.
http://www.parokia.net/zenepolc/tandem/eloszeretet.mp3
"Hiszem, hogy élni érdemes. Talán nincs célja és értelme, a cél és
értelem emberi fogalmak, a világ több mint minden emberi."
Babits Mihály
Én is, és egyre többen így gondoljuk, és ezzel juthatunk igazán közelebb a teremtés misztériomához.
Köszönöm Vigi!
gyuri
Vigi írásait az alábbi címen találhatod
