A Kehely üzenete

2009. April 24. Friday 16:34

Mottó: A szerelem a fény besűrűsödése, a szeretet anygba öntése.

Samael

Tegnap éjjel megjelent előttem egy kehely. Nem hívtam, jött. Azt mondta, tedd belém azt, ami nem hozzád tartozik. És tedd belém azt, amit szeretnél.

A kehely első pillantásra üres volt...ha jobban belenéztem, tele volt: Fénnyel!

Beleraktam azokat a gondoltatokat, érzéseket, melyek már nem tartoznak hozzám...eltűntek...az üres kehely elnyelte őket...ha jobban belenéztem, nem tűntek el...átalakultak azzá, ami a kehelyben volt: Fénnyé!

Fény kitöltötte a kelyhet és a Kehely szólt: akkor most teremtst!
Bennem!
Én vagyok a Teremtés Kelyhe!

Nem értettem, hiszen a Fény, a teremtő energia benne volt.

Akkor mit tegyek én?

Kevés! Szólt a Kehely!

A Fény kevés!

Tegyél hozzá valamit...amitől megvalósul.

Érezd a tested, súg!

A szívem körül meleg lett, áradni készült valami és én utat engedtem, bele a kehelybe.

A kehelyben létező Fény sűrűbbé vált...ragyogó folyékony fény lett, teste volt a Fénynek!!!

Felfogtad? Kérdezte a kehely. Felfogtam.

Akkor írd meg, amit üzenek:

Én vagyok a teremtés Kelyhe, akit mindig is kerestetek...minden nép, minden nemzet tudta, létezem.

Végtelen hatalmam minden ember öröksége.

Kerestetek, mert azt hittétek, elvesztem.

És így igaz: elvesztem a hatalmat keresők előtt!
És ők mégis hatalmat akartak!

Ezért megformáltak Engem fából, fémből, szent agyagból és elneveztek: áldozati tálnak.

És nem viselték el "ürességemet", ezért megtöltötték: azzal, mit Istennek kínáltak cserébe a hatalomért, ki saját fiát adta, ki saját testét, ki áldozati vért, ki virágot, ki ételt...és várták, megteljen az a tál...Áldással.

És lassan szentté, egyetlen Istennek tetsző dologgá tették az Áldozatot. Mint Utat Isten felé...és várták, megteljen a tál...Áldással.

Isten nem kér áldozatot. Áldása egyszerűen VAN.

És a Kehely sose telt meg Áldással, csak várakozással....ürességgel.

...mert nem látták: tele vagyok!

Azzal vagyok tele, amit Isten adott nektek és amit ti tudtok életre kelteni! Tele vagyok Fénnyel!

Én, a Kehely adok formát a mindenütt jelenlevő Fénynek!

Várom, hogy hozzátedd azt, ami neked, Ember, a feladatod!

Adj testet a Fénynek!

Add oda, ami általad tud hozzám áramlani: engedd hozzám a Szeretet!

A Szeretet VALÓSÍTJA meg a teremtést!

Amíg a Fény nem találkozik vele, nem tud megvalósulni.

Én a Kehely, adom a formát...a

Fény létezik...a Szeretet általad jön, Ember!

A Szeretet várakozik...mikor nyílsz meg?

Segítek neked.

Ami bekerül a Fényembe, Fénnyé változik...azt az árnyat, mi csak benned él, tedd belém!

És Fénnyé alakul, mert ez a törvény!

A Fény örökké létezik...a Sötétet létre kell hozni!

Igen! Te magad is létre tudod hozni a sötétet!

Elég, ha elzárod a Fény útját! Elég, ha gondolataid Elém állnak!

És a Sötét is meg tud testesülni! Nem, a sötét gondolatot még kevesek ehhez...az pusztán a Fény hiánya!
És nálad a hatalom Ember: megteremtheted a Sötétet azzal, amit odahívsz...a Félelemmel. Akkor megvalósul.

Élj a hatalmaddal! Mond ki! Teremtek!

Utat ENGEDEK a Fénynek és utat MUTATOK a Szeretetnek.

A Kehely tiszta, nem képes szennyeződni. Amit beleteszel átalakul, csak engedd a Fényt szabadon hozzá!

Aki a Fény Kelyhét tartja, elveszi a Világ Bűneit...Mert a Fénybe érve magától megszűnnek azok!

És te Ember...eljössz hozzá és kérsz tőle. Belehelyezheted a sötétedet és átalakul. És újra hozod a sötétet és újra átlalakul.

És vannak, akik egyre kevesebb sötétet hoznak, mert ahogy folyamatosan a Fényben járnak, a sötétet hamar észreveszik.
Ha te is észreveszed, csak mond: Utat engedek a Fénynek! Kinyitom a Kelyhet! És megtisztulsz az árnyéktól.

A a tiszta Fénybe engedd a Szeretetedet...és a teremtésed megtestesül.

Keresed a Kelyhet?