Mottó: A lexikális tudás a lélek bölcsességét nem tudja túlszárnyalni!

Samael

Philippa tegnap döbbenetes dologra hívta fel a figyelmemet.A kívülről magunkba szívott tudással csak vízszintesen tudunk haladni,a belülről magunkba szívottal pedig függőlegesen.Hogy is van ez?

Nap mint nap igyekszem fejleszteni magamat, mindig keresem az újonásogat, az ismereteket. Ha egy gyönyörű idézettel találkozom, akkor az olyan nekem, mint egy lelki elixír.

Keresek-kutatok, fejlesztek, tanulok és amit már tudok, azt átadom az embereknek.

Ám amit tegnap Philippa felvetett, mélyen elgondolkodtatott a vízszintes és függőleges haladásról, gondolkodásról.

Pedig így van! Szívhatunk magunkba tudást könyvekből, tréningekből, amely fejleszti intelligenciánkat, de végleges választ kérdéseinkre nem adhat, mivel a végestől a végtelenre választ nem kaphatunk. Hasonlóképpen, mint ahogy egy csecsemő sem adhat választ nekünk Phitagorasz tételére.

Hogyan is haladhat valaki felfelé a spirituális úton, ha nem felfelé, hanem oldalra tekint? Hiszen amerre a figyelmünk, ott az energia.

Rendkívül elgondolkodtatott az is, hogy valóban! A más emberektől magunkba szívott tudás lehet gazdagító, de az akkor is csak a másik emberé, róla és neki szól, az ő hozott tapasztalataira alapozva.
Elindulásunkhoz jó, de továbbfejlődéshez, az életutunk beteljesítéséhez nem elég.

Ahogy tegnap említettem, az Egyetlen helyes gondolat megfordítja a sorsodat című cikkemben , Seneca mester Az emberség nagykönyve című bámulatos lelki tudást tartalmazó könyvét tanulmányozom mostanság.

Ez a könyv lenyűgöző. Marcus Aurelius és Seneca mester neve két ezer éven át fennmaradt, mert bár a világ múlandó, de a lélek örök. Halhatatlan. Az Ő tanításaik pedig semmiképpen sem a múlandó világról szólnak, hanem a LÉLEK emberének, azaz a halhatatlan emberi Léleknek.

És ha ez így van, akkor lehetséges, hogy belülről is tanuljunk? Lehetséges-e az, hogy a szívünkben egy Krisztusi ÉN, vagy Magasabb rendű Én lakik, aki figyel és tanít bennünket, hogyha odafigyelünk rá?

Marcus Aurelius, Seneca, Szókratesz, Platon, Pithagorasz mind őrültek lettek volna, akik a belső énjükről beszéltek, és a tőle kapott tanulásról, információkról?

Az ókori Római Birodalomban nem voltak távcsövek, ők mégis jobban ismerték az univerzum működését és felépítését, mint a ma embere.
Platonnak van egy tézise, miszerint a valódi világ odafent van. Az ember a Földön csupán egy árnyékvilágban él.
Szoboszlai Kiss Katalin Arthur Koestler Platón-értelmezéséről című, az interneten is elérhető Platón tanítások érdekes téziseket boncolgatnak ettől az ókori bölcstől, például az egyik : Platón világában “a valódi tudás nem érhető el a természet tanulmányozásával.”

Újabb döbbenetes utalás a tudás "belülről" történő magunkba szívásának lehetőségéről.

Mi erről az én véleményem? Az, hogy valószínűleg igaz.
Sőt. Biztos, hogy igaz. Azok, akik ezt nem értik vagy nem akarják érteni, még sohasem hallgatóztak befelé. Belső szemeik csukottak, belső látásuk így gyakorlatilag még nem működik. Most még! Ám ez nem lesz mindig így!

Mai napig, - pedig már 2009-et írunk - az ókori bölcsek tudásából élünk. Minden tudás alapja. Még a jogtudósok is a római jogból vizsgáznak, ez az első komoly vizsgájuk a jogi Egyetemen, ma is, most is.
Vagy gondoljunk csak Pithagorasz matematikai téziseire. Ők váltig és teljes biztonsággal vállalták belső lelki életüket, a belső énjüket, az isteni részüket.

Marcus Auréliustól az Emberség nagykönyvében a 127. oldalon olvastam egy nagyon jópofa írást a szerencséről. Mivel ez többeknek lehet jó tanács, muszáj megírnom:

"Miért nevezed szerencsétlenségnek, ha valami rossz történik veled? Tekints rá úgy, mint szerencsére, és azzá válik.
Egyáltalán mi teszi szerencsétlenné az embert? Ami történt veled, meggátol-e abban, hogy megfontolt, igazságos, nagylelkű, józan, belátó, hűséges, tiszta és szabad légy? Meggátol-e abban, hogy teljes emberként járj az úton?
Mindenről, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következő alapelv:

Ami történt, nemcsak hogy nem szerencsétlenség, hanem olyasvalami, amit derekasan elviselni egyenesen SZERENCSE."

Az élet televan buktatókkal, és az egész Föld egy hatalmas iskola valamennyiünk számára.
A tudás nagy kincs, és csakis a tanulás visz előre életünkben. Az egyetlen hasznos dolog, amit tehetünk, ha valóban felfelé akarunk haladni utunkon, vissza eredeti otthonunkba, hogyha befelé hallgatózva figyelünk és azt a bizonyos belső tanítót meghallgatjuk, és vele együttműködésben oldjuk meg életünk napi feladatait.

Ha Seneca és a többi ókori bölcs ezt megtette és felvállalta, akkor ugyan mitől lenne a ma emberének szégyen a spirituális, azaz lelki fejlődés útja???

Ugyanis spirit = lélek.

Mára ennyit. Holnap folytatom, mert Philippával arra jutottunk, hogy a világ előtt fogjuk végigjárni ezt a belső utat.
Akit érdekel, velünk tarthat!
Szeretettel látjuk!