|
Mottó: A tavasz lekünkben is tisztulást hoz létre, ne féljünk elengedni azokat az érzéseket, amire már nincs szükségünk! Samael Az alábbi írás Peonia írása a Virtus.hu-ról, már, több cikkét, írását is olvashattad ezen az oldalakon. Szeretettel ajánlom: gyury
Ma masszázson voltam. Különleges érintések sora hozta az üzenetet, testemen keresztül. A csatorna, nem véletlen volt. Ahogy a kezek tették dolgukat a hátamon, éreztem: fa vagyok. Gyökereim, mélyen benne a földben, tartanak és kapaszkodnak. Törzsem meggémberedett a téli fagyokban és a lombom még rügyekben várja, hogy robbanjon. És ekkor megszólalt Bennem a Zöld:  Engem hozz a Világra! Én, a Zöld vagyok, ki megtestesíti a Fényt és táplálja a Világot! Érzed, hogy szunnyadok magokban, hagymákban és ágakon. A Fény szólít: Gyere kelj életre! Akárki vagy, fa, fű, bokor...ereszd a gyökereidet és növeld meg őket. A Gyökerek táplálnak majd és tartanak helyeden, hová szánt a Gondviselés. Ha nem táplál a gyökér, baj van! Nem jó helyen vagy és el fogsz száradni! Ha nem táplál a gyökér, segíts neki: tisztítsd meg gyökereidet, mert a Tél és a Fagy elaltatta őket. Csatornáid bedugultak, betömte a sok gondolat, ami arról szólt: nem érdemes élni. Nem szabad élni. Nem jó élni. Nem helyes élni. Örömteli, tápláló gondolataid befagytak a Bűntudat telében: bűnös vagyok és haszontalan és kicsi. És most hív a Tavasz, a Fény és a gyökereid...hiedelmeid és előítéleteid és kétségeid és félelmeid sorvasztó erejétől beszikkadva nem találják az utat az élethez. A Tél, tanító. Aki érzi magában a biztos erőt, egyszerűen megszívja a gyökereket és táplálja a Fény felé törő Zöldet, ami legyőzi a rögök súlyát és legyőzi a rügy külső burkát, mert tudja az Útját. A Gazda kiássa a „száradozó” növényt és visszavágja a gyökereket. Te mit teszel? Én, a Zöld nem hagylak aludni. Indulni akarok. Megtisztítod magad Ember, gyökereid életellenes gondolataitól? Megtisztítod magad Nemzet, gyökereid életellenes gondolataitól? Engedd a Gazdát magadhoz! Ő lát téged és segít. Életedbe lépő helyzetek kaparják le törzsed elszáradt kérgét. Életedbe lépő viharok törik le a haszontalan terhet, a száraz gallyat, ami már elhalt benned és csak akadályoz. Ne sajnáld! Nézd a rügyet, ott van rajtad! Ébred és kipattan a fényre. Nyújtóznak az új tudások, az új érzések! Tápláld a Zöldet, hogy táplálhasson Ő is téged, Fénnyel. Én a Zöld az Életerő vagyok.  Sokan megtagadnak. Hiszik, csak a Fehér magassága emel. Égre meredt szemű faragott szentek sorvasztják a Gyökerek erejét! Parancsolatok és tanítások mutatnak utat, hogy nézz FEL, csak fel! Mert ott a Fehér Igazsága. Csak az néz folyton felfelé, aki azt hiszi a Fent kívül van és nem Bent. Csak az fél a Zöld életerejét megtapasztalni, akit kicsiségre neveltek és mankóként kapaszkodik az imádságba, ahelyett, hogy hídként élné meg azt: a Fent és a Bent között. Csak az szegezi a szemét a földre, akit kicsiségre neveltek és hiszi, a Fent neki nem sorsa. És hajszolja azt, amit örömnek érez. Tobzódik a Vörös élvezetekben, gyűjti és harácsolja és fél, hogy mindez elveszhet. Mert érzi, valami nem teljes, hiszen nem a Piros Öröm nyílik számára, hanem a Vörös köd,a miben botorkál. A Piros Öröm torz képét Kint keresi, nem tudja, hogy Bent van. Mert kicsire nevelték, kint-függővé. Piros és Fehér. Öröm és tisztaság. Együtt...Hiszed? Vagy kicsire neveletek? NEM a Gazda, Ő elültetett és bízott benned. A Kertész, aki megnyesett, hogy jobbat és többet teremj: neki. A Gazda elfogadja termésedet, bármilyen legyen...mert szeret. És a termésed egy része lehullik és új élet sarjad belőle. A Kertész a termésedet maga javára őrli és savanyítja és főzi és aszalja. Az Elvárás megőröl és képére nyes. A Szeretet természeted gyümölcsét engedi magához. Nincs gyümölcs a Zöld Életerő nélkül. Hívnak a remény színének is, hiszen ha megjelenek a Világon, akkor jöhet a virág és jöhet a termés. Vagyok a Szív kapu színe is, együtt a Rózsaszínnel.  A Zöld a Teremtő természetben örökkön jelenlevő szeretetének színe. VAN. Ajándék nekünk, Embereknek. A Rózsaszínt meg kell teremtenünk, a Fehér és a Piros együttes megélésével. Sehogy máshogy nem tud létrejönni, csak a megélt Piros Öröm és a Fehér Tiszta szándék Szeretete által. És ez a mi dolgunk, Embereké. A Rózsaszín...az Ember ajándéka a Teremtőnek. A Piros, a Fehér és a Zöld. Az Öröm, a Tisztaság és az Életerő. Így együtt. Jó lesz? Jó lesz nekünk így, együtt? Örömét leli Bennünk a Gazda és elfogadja jövendő gyümölcsünket? Mit szólsz hozzá, ember? Hogy Vannak a gyökereid? Készül-e pattanni a levél zöldje? Lelked bimbója kész pompájára? Ágad, szárad erős és hajlékony a gyümölcs tartására? A Gazda bízik Benned, mert ismer. És te is ismered Őt. Ha nem félsz megismerni, Magadat. A Piros, a Fehér és a Zöld szólít. Tavasz van. Várunk. Peonia rovata (peonia.virtus.hu) 
|
