Kérdés:

Milyen érzés a megvilágosodás?

Milyen érzés megvilágosodottnak lenni?

Válasz:

Keress egy megvilágosodott mestert, és kérdezd meg!

(Aztán gondolkozz el azon, honnan tudhatod, hogy igazat mond! :) (Buddha)

Mottó: „Megvilágosodás előtt fát vágtam és vizet hordtam,

Megvilágosodás után is fát vágtam és vizet hordtam

– csak tudatosan!”

(Buddha)

Először megpróbálom egy nagyon "hétköznapi" példával szemléltetni, milyen érzés lehet, a megvilágosodást megtapasztalni! Talán előfordult már veled, hogy valamin nagyon törted a fejed (pl. egy bonyolult matematikai feladaton). Órákig próbálkoztál - hiába, s amikor már végleg föladtad volna (vagy talán föl is adtad), akkor hirtelen (magad sem érted hogyan) valahogy belevillant az agyadba a megoldás. Ez az a bizonyos "Aha!" érzés. Talán rémlik, hogy ekkor nem csupán annyi történt, hogy megoldottad a feladatot, hanem egy szempillantás alatt világossá vált minden a feladattal kapcsolatban, pl. az összes próbálkozásod hibájának oka. Próbálj meg elképzelni egy ennél szinte végtelenszer nagyobb, az élet "nagy" kérdéseire irányuló" ahá"-t! Körülbelül ilyen lehet a megvilágosodás! Mit érez ilyenkor az ember? Ahogy egy buddhista tanító megfogalmazta: "Nincs többé elválasztás a tapasztaló, a tapasztalt dolog és a tapasztalás között. A tudat minden pillanatban élvezi kibontakozó tulajdonságait, önmagában szabad, minden spontán és erőfeszítés nélküli".

Körülbelül ez az, amikor azt mondtam, hogy a megvilágosodás magyarázata egy nem megvilágosodott számára érthetetlenül hangzik...

Történelmi dokumentumok alapján valószínűsíthetjük, hogy a világon több megvilágosodott mester is élt már, illetve ma is annak vallják magukat néhányan. Valószínűleg ilyenek Jézus, Buddha, sok szent, pap, lelki pásztor, mester, jógi, láma, spirituális tanító (stb)...

Ezeknek az embereknek az élménybeszámolóiban (és tanításaiban) nagyon sok közös van, ezért feltételezhetjük, hogy amit megtapasztaltak, az nem az ő kitalációjuk, nem a véletlen műve, hanem a Végső Igazság része. Ezek alapján a következőket mondhatjuk a megvilágosodás pillanatában történtekről: rájössz, hogy nem is létezel individuumként. Csak az elme látja a dolgokat elkülönültnek, valójában minden összefügg mindennel , minden része, illetve oka és egyben következménye is minden másnak. Ezt úgy is fel lehet fogni, hogy te és a világmindenség egyek vagytok.

Mihelyt ezt mélyen megtapasztalod, attól kezdve át tudod élni az azonosulást bármivel. Pl. egy pohárral, de ugyanígy minden érző lénnyel is (ebből az élményből jelenik meg és táplálkozik az együttérzés és a szeretet). Ezen kívül rájössz, hogy minden dolog természete az üresség. "Az üresség forma, a forma üresség". A világban megjelenő dolgok csak illúziók, az üresség végtelenül változatos megjelenései.

Valójában az idő sem létezik, ezért a megvilágosodás pillanatában összemosódik a múlt, a jelen és a jövő. Durva, nem? Ne csüggedj!!! Ne próbáld megérteni! Nem lehet! Bármit is olvasol vagy hallasz erről, az csupán körülírás, a valóság közelítése! Ne ragaszkodj a szavak pontos jelentéséhez!

Ahogy fejlődsz, vagyis egyre közelebb jutsz a megvilágosodáshoz, egyre többet látsz be ezen igazságok közül. Egyre biztosabb leszel benne, hogy eddig egyszerűen nem láttad azt, ami mindig is körülvett: a Puszta Igazságot. Rájössz, hogy a világ végtelenül egyszerű, csak mi, emberek, a gondolkodásunkkal bonyolítjuk túl a dolgokat. Valójában nincs is kanál. Nincs is pohár. Nincsen én és nincsen te. Nincsenek Buddhák. Te vagy minden! Te vagy a világmindenség!

És akkor mi a Buddha? Mi Isten? Isten benned van, és te vagy a Buddha. A tudatod. Meg a mező virágai. És amit egy nagy tál bableves után szélnek eresztesz, az Buddha hangja, csak senki sem ismeri föl!

Nehéz elképzelni a megvilágosodást! Vannak azonban segítségeink: történetek, versek, festmények, zeneművek, filmek... Pl. a Mátrix c. film végső jelenetében Neo (feltámad, és) megállítja a golyókat. Amikor ezt átéli (közvetlenül megtapasztalja), akkor éri el a (Mátrix világában) a végső megvilágosodást: a dolgokat úgy látja, ahogy azok valójában vannak. Felismeri a dolgok lényegét, működését, a világ szabályait. Rájön, hogy a világ (a Mátrix) végtelenül egyszerű: az egész egy hatalmas kollektív álom, egy illúzió, s mint ilyenben - bármi megtörténhet...

A megvilágosodás az a pillanat, amikor ezt az abszolút látásmódot nem veszíti el többé az ember.

Milyen érzés lehet ez? A Végső Igazság (ha úgy tetszik, a keresztények számára Isten) megtapasztalása (és mint ennek legmagasabb foka, a megvilágosodás) minden tanító szerint az emberben a legmagasabb szintű öröm érzetét kelti. Ez az öröm összemérhetetlenül nagyobb minden földi (világi) örömnél.

A végső felismerés során szerzett ismeretek következményei pedig a megingathatatlan nyugalom és belső béke, elképzelhetetlen szabadság, félelemnélküliség, az egó megszűnése, valamint a mások iránti kifejezhetetlen szeretet és együttérzés.

Megértjük, hogy minden tudomány ugyanannak a valóságnak különböző aspektusait vizsgálja, világossá válik, hogy minden vallás alapja ugyanaz, minden tanítás lényege egy, és hogy Jézus, Buddha, és a szentek egyek, és egyben saját magunk lényegének múltbéli, jelenlegi vagy jövőbeli kivetítései!

A végső valóság, a teljes igazság ismerete azonban nemcsak örömet okoz, vagy mérhetetlenül bölcsebbé tesz, hanem következményekkel is jár. Ezek közül a legérdekesebbek (leghihetetlenebbek) talán az automatikusan megjelenő természetfeletti képességek, a különleges, csodás tulajdonságok (pl. gondolatolvasás, vizenjárás, stb...), melyeket a buddhizmusban megvalósításoknak neveznek.

A "csodákat" az teszi lehetségessé, hogy ilyenkor rájön az ember, hogy egy illúzió-világban bármi lehetséges. Ez maga az igazi szabadság! Jézus és Buddha csodatetteiről számtalan történet számol be. Egyes szentekről és más vallások történelmi mestereiről szintén csodákat jegyeztek fel (a leggyakoribb ezek közül talán a levitálás, vagy lebegés).

Élő szemtanúk mai buddhista mesterek "természetfeletti" képességeiről mesélnek. Vajon valóban csodák ezek, vagy csak szabad cselekedetek? Vajon mit akart Jézus mondani, amikor azt mondta, hogy szabaddá teszi azokat, akik igazán hisznek benne?! Vajon te is képes vagy csodákat tenni? Vajon te is képes vagy felismerni, hogy mit jelent a szabadság valójában?

Ne kételkedj magadban! Mindenki képes erre, ebben minden tanító egyet ért! Jézus úgy fogalmazott, hogy aki igazán hisz benne, az eléri a megszabadulást. Buddha azt tanította, hogy mindenkiben benne van a képesség, hogy megvilágosodjon (Buddhává váljon), vagyis mindenkinek buddha-természete van.

Ha ennél többet akarsz tudni arról, hogy milyen a megvilágosodás, akkor olvass róla még többet, de ne feledd, amit olvasol, az csupán körülírás! Az olvasottak vagy hallottak alapján soha nem fogod megérteni, hacsak magad meg nem tapasztalod! Ha sikerült, írd meg nekünk milyen!

Kérdés:

Hogyan lehet másokkal megosztani a megvilágosodás során szerzett tapasztalatokat?

Válasz:

Nagyon nehezen. Teljes mértékben nem is lehet. A végső igazság (Isten igéje) nem önthető szavakba úgy, hogy azt elolvasva mindenki azonnal meg is értse! Az emberi nyelv, mint kommunikációs eszköz nagyon kevés ahhoz, hogy a transzcendens információt maradéktalanul átvigye! (Gondoljunk csak bele, néha még "világi" dolgokban is félreértjük egymást!)

Egy ősi kínai mondás szerint: "Az a tao, ami megmagyarázható, már nem tao." Olyannyira nehéz feladat ez, hogy Buddha közvetlenül a megvilágosodása után állítólag azt gondolta, hogy felismerései olyan mély értelműek, hogy az emberek nem lesznek képesek felfogni azokat, így nincs is értelme próbálkozni.

Később azonban belátta, hogy vannak (és mindig is lesznek) olyan

emberek, akik elég nyitottak és elszántak a Végső Igazság megismerésére. Amikor megvilágosodása után találkozott néhány ilyen emberrel, egyszerűen elkezdte őket tanítani. S mivel egyre több követője akadt, tovább tanított. Vándorolt, és tanította azokat, akik erre igényt tartottak. Így ment ez 80 éves korában bekövetkezett békés, nyugodt haláláig.

Jézus földi életútját tekintve talán még nyilvánvalóbb, hogy az Igazság átadása elmondhatatlanul nehéz. Néhány év állt csak Jézus rendelkezésére, hogy szóban terjessze tanításait, mert az emberek olyan tudatlanok, vakok, ragaszkodóak és önteltek voltak, hogy nem ismerték fel és fogadták el az Igazságot, ezért keresztre feszítették azt, aki megpróbálta elmondani nekik.

Próbálkozni tehát lehet, és kell is, de nagyon meg kell gondolni, hogy mit és hogyan mondunk, nehogy félreértsék, s ezzel több kárt okozzunk, mint hasznot!

Ez valóban logikusnak tűnik: figyeljük meg, az igazi bölcs nem jártatja feleslegesen a száját! Csak akkor beszél, ha nagyon kell, és akkor is gondosan megválogatja a szavait. Egyébként pont ezért a nem-beszélés megtanulása egy buddhista alapgyakorlat!

Sőt, van a buddhizmusnak olyan iskolája is, ahol éppen ezért a mesterek nem beszéddel tanítanak, hanem feladványokkal és cselekedetekkel (néha botütésekkel).

És ne feledjük Jézust! Vitathatatlanul ő a cselekedetekkel való tanítás legszebb példája, hiszen keresztrefeszítése és feltámadása olyan tett volt, amellyel nemcsak elmélyítette szóbeli tanításait, hanem azok számára, akik igazán megértették eme cselekedetek lényegét, lehetőséget biztosított a megváltásra (a megvilágosodásra)!

Végül vizsgáljuk meg egy kicsit Jézus és Buddha tanításainak az emberekre gyakorolt hatását! Vegyük észre, hogy az emberek évezredek óta azon vitatkoznak, hogy mit is akartak a nagy tanítók mondani... Könnyen megérthető-e az igazság, amit Jézus meg akart osztani az emberekkel? Nyilvánvalóan nem, hiszen ha az lenne, akkor nem feszítették volna keresztre, és mára már mindenki a mennyországban lenne.. Egyértelmű-e a Biblia? Nyilvánvalóan nem, mert ha az lenne, akkor nem kellene ma is folyamatosan újraértelmezni...

Könnyen felfoghatók-e Buddha tanításai? Természetesen nem, mert ha azok lennének, akkor ma mindenki tökéletesen megvilágosodott Buddha lenne a nirvánában...Vegyük észre, hogy ez nem az ő bűnük! Vegyük észre, hogy ez nem azért van, mert még Jézus vagy Buddha nem voltak tökéletesek! Azért van mindez, mert ilyen az emberi nyelv, és ilyenek az emberek. Ez is része a világ törvényeinek. Ha ezt igazán megérted, akkor ez egy nagy lépés lehet a megvilágosodás felé!

Kérdés:

Honnan ismerhetjük fel, hogy valaki megvilágosodott?

Válasz:

Azt megbeszéltük, hogy ha valaki megvilágosodott, akkor bizonyos dolgok jellemzőek lesznek rá, de ezek a megvilágosodás következményei, és nem a feltételei! Ne keverjük össze az okot és a következményeket!

Az, ha valaki boldog, békés, szerető és együtt érző, nem jelenti feltétlenül azt, hogy egyben megvilágosodott is. Mondják, hogy az, hogy elfogadsz-e valakit (például a mesteredet) megvilágosultnak, vagy nem, lényegében hit kérdése.

Mi ébreszti fel és táplálja a hitet? Jézustól jelet vártak, különben nem hittek neki. Sokan alapjában véve hitetlenek, és valamilyen "csodás" jelre várnak, hogy hihessenek, ezzel viszont, nem csinálnak mást, mint megpróbálják az Igazságot feltételekhez kötni. Az Igazságot nem lehet feltételekhez kötni! Az, hogy látod a cirkuszban a bűvészt, hogy olyan dolgokat csinál, amit nem értesz meg, nem jelenti azt, hogy az tényleg úgy lenne, ahogy látod, de azt sem, hogy nem úgy van. Az, hogy ha azt látod, hogy valaki repked a levegőben, vizen jár, vagy kimeríthetetlen kenyérből szeletel az éhes tömegnek, nem bizonyít semmit, csak azt, hogy nagyon sok dolog lényegét még nem ismerted fel!

Ne próbálj mindent megmagyarázni!

Ne gondolkodj, hogy mi miért van, ne ragaszkodj semmihez!

Fogadj el mindent úgy, ahogy van, sőt, ne is szentelj neki figyelmet, vagyis ne ítélj!

Persze ha úgy könnyebb, akkor próbáld kétkedéssel és gondolkodással közelíteni a Valóságot! Előbb-utóbb úgyis rá fogsz jönni, hogy az igazságot magad is felismerheted, méghozzá közvetlenül, minden gondolkodás, minden zavaró érzelem nélkül. (Ha nem ebben az életben, talán egy másikban...)

Azt a legtöbb ember nem vitatja, hogy a történeti Jézus és Buddha megvilágosodott látásmódú tanítók voltak. Mindketten minden bizonnyal ugyanazt a végső igazságot akarták megosztani az emberekkel, csak egyszerűen, máshogy csinálták.

Tény, hogy Jézus csak néhány évig tanított aktívan, majd keresztre feszítették, eltemették, harmadnap feltámadt, s ezzel a csodálatos cselekedetével koronázta meg tanításainak rendszerét.

Ezzel szemben Buddha 45 évig tanított aktívan (80 éves korában ágyban, párnák között halt meg), tehát volt elég ideje arra, hogy az Igazság személyes átadásának számtalan módját bemutassa. Talán ezért alakult úgy, hogy a buddhizmusban valamivel nagyobb szerepe van a személyes átadásnak, mint a kereszténységben. Azért hangsúlyozza a buddhizmus annyira a szoros mester-tanítvány kapcsolat fontosságát, mert így a megvilágosult mester nyomon tudja követni tanítványa fejlődését, s felismeri, ha tévútra téved, vagy megerősíti a tanítványt, amikor az eléri a megvilágosodást. Ezért a Tan átadásának láncolata (elvileg) töretlenül nyomon követhető a történeti Buddhától napjainkig (lásd pl. Szung Szán zen mester példáját), ez pedig megalapozhatja bizalmadat, vagy hitedet. Hozzá kell tenni azonban, hogy teljes bizonyossággal azért nem tudhatjuk, hogy a Tan átadása valóban így történt. Ezért az eredeti kérdésre, miszerint hogyan tudjuk megállapítani, hogy valaki (praktikusan a tanítónk) megvilágosodott-e vagy sem, az kell, hogy válaszoljuk, hogy sehogy! Nem vagyunk képesek eldönteni egy nálunk magasabb szinten álló ember megvalósítását! Csak az Isten, a Buddhák, vagy a megvilágosodottak tudják eldönteni, hogy ki az, aki megvilágosodott...

Azt kérded, hogy akkor mindezek tudatában hogyan viszonyuljunk a mesterekhez ? Azt tanácsolom, hogy kezdetben hagyatkozz a megérzéseidre, és ne ragaszkodj semmihez! Ahhoz sem, hogy megérezd, hogy mestered valóban megvilágosodott-e! Végül is nem mindegy?

Ha bölcsebb, mint te, mindenképp tanulhatsz tőle!

Persze folyamatosan tedd próbára: a fejlődésedre koncentrál, vagy saját egóját erősíti? Valóban neked akar jót, vagy magának?

Ha úgy érzed, hogy tényleg tanítani akar, és mindezt miattad teszi, akkor légy iránta bizalommal, és próbáld meglátni benne saját magad potencialitását. Tekints úgy rá, mint megvilágosult mesterre, Buddhára, Isten földi szószólójára, vagy hívd, ahogy akarod! Ahogy fejlődsz, egyre jobban kifejlődik majd az a különleges képességed, hogy mindenben felismered az Igazat: nem csak mesteredben, hanem magadban, és minden más dologban, még egy pohárban is! Ekkor már nem lesz szükséged tanítóra. Eggyé válsz tanítóddal, eggyé válsz mindennel.

Kérdés:

El lehet veszíteni a megvilágosodott látásmódot?

Válasz:

Megvilágosult pillanatokat átélhet az ember, az abszolút látásmódot hosszabb-rövidebb ideig megtapasztalhatja, de az igazi megvilágosodás az, amikor ezt örökre meg tudja tartani!

Az igazi szellemi fejlődés során nem arra törekszünk, hogy elérjük a megvilágosodást, hanem fokozatosan megtisztulunk a megvilágosodás megjelenését akadályozó tényezőktől, a tiszta tudatunkat eltakaró zavaró fátylaktól. Ha megszabadulunk a zavarodottságtól, akkor spontán módon felfedezzük magunkban a megvilágosodást, ami mindig is ott szunnyadt tudatunk mélyén.

Ha nem így lenne, akkor a megvilágosodás is az ok-okozati törvényeknek alárendelt, létrehozott dolog lenne, amit bármikor elveszíthetünk. A megvilágosodás nem múlik el, mivel nem létrehozzuk, hanem felfedezzük.

Kérdés:

Honnan tudjuk, hogy megvilágosodtunk?

Válasz:

A megvilágosodás felé vezető útról számtalan mellékösvény nyílik. Némelyik csak leágazás, mások azonban visszafelé vezetnek, s közben nekünk folyamatosan az az érzésünk, hogy előre haladunk. Az ilyen mellékösvényeken előfordulhat, hogy csak egónkat erősítjük, a valódi megvilágosodástól azonban egyre távolabb kerülünk.

Meglehet, hogy ilyenkor azt hisszük, hogy megvilágosodtunk, mert abban a pillanatban valóban úgy érezzük, hogy mindent értünk, de előfordulhat, hogy néhány perc, óra, vagy nap múlva találkozunk egy olyan problémával, amivel mégsem tudunk mit kezdeni. Ilyenkor be kell látnunk, hogy a megvilágosodást csak elhitettük magunkkal! Az ilyen megvilágosodás csupán a gondolkodásunk, végső soron az egónk terméke, így nem valódi!

Egyébként a szoros mester-tanítvány viszony abban is segít, hogy az ilyen mellékutakat minél hamarabb felismerhessük. Amíg tehát elérjük a megvilágosodást, saját egónk sokszor becsaphat minket. Az igazi megvilágosodottság azonban önmagát igazolja. Onnan már nincs mellékvágány, nincs visszaút. Megszűnnek kétségeink, félelmeink, és teljesen szabaddá válunk: bármit megtehetünk. Egyes cselekedeteinket a tudatlanok csodáknak fogják hinni.

Persze ezen képességeinkkel nem kérkedünk, sőt, nem is törődünk velük, egyszerűen csak leszünk, és spontán módon, erőfeszítés nélkül tevékenykedünk.

Kérdés:

Mi történik, miután valaki megvilágosodik?

Válasz:

Kívülről először nem sok látszik, azon kívül, hogy megjelennek a már korábban említett elsődleges jellemzők: bölcsesség, boldogság, félelemnélküliség, magabiztosság, szabadság, nyugalom, béke, együttérzés, szeretet.

A megvilágosult látásmód azonban (mint azt már megbeszéltük) megvalósításokat eredményez, vagyis az illető természetfeletti képességekre tesz szert, melyekkel "csodákra" lesz képes: pl. gondolat olvasás, jövőlátás, vizenjárás, repülés, a test azonnali tudatos teleportálása másik helyre, a tudat akaratlagos áthelyezése más élőlénybe, vagy akár tárgyak "teremtése" pusztán az akarattal, ...stb...

Ne feledd azonban, hogy nem ezek elérése a cél!

Ha azért akarsz fejlődni, hogy csodákat tehess, jobb, ha azonnal abbahagyod, mert soha nem fogsz eljutni oda! Ellenben ha minden dolog lényegét akarod felismerni, és ez sikerül, akkor a csodák maguktól megjelennek, s rájössz majd, hogy ezek nem is csodák, csak lehetőségek: a lét végtelenül változatos megnyilvánulásai.

Ezeket csak akkor használjuk, ha nagyon szükséges, és ezzel nem okozunk másoknak gondot. Ennek tipikus esete, amikor kritikus pillanatokban mások fejlődését segítjük elő (ld. Jézus cselekedeteit).

A tapasztalatok átadásának kérdését tekintve egyesek nem látják értelmét (vagy nem találják magukat képesnek arra), hogy a megvilágosodás által felismert igazságokat továbbadják, így ők csupán élvezik ezt az állapotot, időznek az örök Lét boldogságban. A buddhizmusban őket nevezik arhátoknak (ellenséget legyőző szenteknek), vagy önbuddháknak. Néhányan elfordulnak a világtól és remeteként élnek, mások teljes elfogadással és boldogságban folytatják addigi életüket. Valószínűleg nagyon sok olyan "egyszerű" ember, népi bölcs élt, és él ma is, akik rájöttek a dolgok lényegére, csak nem kiabálták azt el. vagy megtették ugyan, csak a történelmi folyamatok nem karolták őket fel, kinyilatkoztatásaikat nem sodorták el hozzánk. Persze tudhatunk róluk, máskülönben honnan erednének az "örök igazságokat" kifejező közmondások, vagy a bölcs parasztokról szóló mesék?

Mások késztetést éreznek a megtapasztalt igazságok továbbadására. Belőlük tanítók lesznek, akiket mesterként, példaképként üdvözölnek azok, akik a tanításaikban útmutatást találnak saját fejlődésükhöz. Bizonyos történelmi, kulturális, illetve társadalmi helyzetben a nép egy ilyen tanítóban a megváltót ismerheti fel.

A buddhizmusban az ilyen tanítókat bodhiszattvákank hívják. Amikor egy bodhiszattva megvilágosodik, és minden elképzelhető megvalósítást elér, Buddhává válik.

A buddha állapot tehát nem más, mint a lét legmagasabb, legtudatosabb elérhető szintje, ahol az illető felismerte a Világgal, a Léttel való egységét és ennek minden anyagi jellegű megnyilvánulását képes kihasználni. Azon töprengsz, hogy mit tennél, ha megvilágosodnál? Szerinted meg tudod mondani? Szerinted az történne majd, amit most kitalálsz? Bizonyára nem! Ezt csak akkor fogod megtudni, hogy ha valóban megtörténik veled! Olyan dolgokon töröd a fejed, amit még nem tapasztaltál meg!

De ha állandóan csak a jövőn töprengsz, akkor az mindig is jövő marad! Vedd észre, hogy ebben a pillanatban a jövő nem létezik, csakis a MOST, ez pedig a lehetőségek végtelen tárháza. Mire vársz tehát? Világsosodj meg, méghozzá most!

Ha nem történt meg, legalább határozd el, hogy meg fogsz!

Kérdés:

Hogyan lehet elérni a megvilágosodást?

Válasz:

Talán ez az a kérdés, amely évezredek óta a legjobban izgatja az embereket, még ha nem is tudnak róla, vagy nem is pontosan így teszik fel. Az emberek mindig kíváncsiak voltak és mindig boldogok akartak lenni, a megvilágosodás pedig azt ígéri, hogy mindkét vágyat végleg kielégíti.

Talán rájöttél már, hogy eddig erre a kérdésre az ember történelmében egyértelmű válasz még nem született, hiszen ha született volna, akkor te most nem keresnéd a mennyországot, vagy a nirvánát, hanem egyszerűen beleszülettél volna! (Egyébként honnan tudod, hogy nem így van, csak nem veszed észre?

Honnan tudod, hogy milyen a mennyország, a pokol, vagy a nirvána? Megtapasztaltad már? Még nem? Honnan tudod? Nem lehet, hogy nem látod a valóságot, ami körülvesz?)És azon gondolkodtál már, hogy miért alakult ez így? Mármint miért nem jutott el odáig az emberiség, hogy megtalálja az univerzális módszert a valóság meglátásához (a megvilágosodás eléréséhez)?

Valószínűleg azért, mert nincsen ilyen univerzális módszer! A megvilágosodás felé vezető út mindenki számára más és más, egyszerűen azért, mert mások vagyunk. (Azon gondolkodtál már, hogy miért vagyunk mások?)

Az, hogy mások vagyunk, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsen hasonlóság közöttünk. Ha pedig van hasonlóság közöttünk, akkor az egyéni útjaink is lehetnek hasonlóak. Ezért együtt kell haladnunk a többiekkel, azokkal, akik hasonlóképpen látják a világot.

Segíteni kell egymásnak, bátorítani kell egymást, néha tapasztalatot kell cserélni, s ezek táplálják majd egyéni felismeréseinket. Ezért hangsúlyozta Buddha is a közösség (szangha) fontosságát a megvilágosodás felé vezető úton. A bölcseket, mestereket pedig azért van értelme hallgatni, mert minden egyes tanításuk mögött mérhetetlen tapasztalat és igazság rejlik, és ha ezeket magad is megtapasztalod és megérted, akkor az egy lépést jelent az úton.

Melyik úton? Ahogy egyre többet értesz meg a világból, rájössz, hogy minden út egy helyre vezet, tehát bármelyik úton indulsz el, ugyanoda jutsz. A különbség legfeljebb az, hogy mennyi idő alatt...

Az, hogy számodra melyik a leghatékonyabb út, csak akkor derül ki, ha már túl vagy rajta. Persze érezheted, hogy számodra az egyik úton könnyebb a haladás, de lehet, hogy mihelyt elérsz egy adott szintet, rájössz, hogy még ennél is létezik könnyebb út ...Ezért a legtöbb, amit a mesterek, tanítók tehetnek érted: megmutatják neked azt az utat, amit ők a leghatékonyabbnak tartanak.

De ők csak megmutatni tudják, helyetted egyetlen lépést sem tehetnek! Az úton neked kell végigmenned!

Ahogy elkezdesz az úton lépkedni, érzed majd előrehaladásod ütemét. Ha meg vagy vele elégedve, ha tetszik az út, a tanítód, szimpatikusak a társaid, akkor kövesd ezt az utat. Ha nem, akkor keress másikat! A "válogatás" különösen útkeresésed korai szakaszában lesz jellemző, amikor még helytelenül látod a világot: magadat különálló egyénnek érzékeled, és ítélettel közelítesz minden a dolgokhoz, így tanítódhoz és társaidhoz is.

Ez az állapot azonban nem tart örökké! Bizonyára lesz egy út, amely elég szimpatikus lesz ahhoz, hogy komolyabban foglalkozz vele. Ekkor hinned kell abban, hogy ez a te utad. Innentől koncentrálj saját fejlődésedre! Fontos, hogy soha ne légy türelmetlen magaddal szemben! Próbáld igazán megérteni mestered tanításait!

Ne feledd, hogy senki sem mondta azt, hogy az út könnyű! Ne kedvetlenítsen el az út nehézsége, vagy hossza! Lehet, hogy néhány év alatt eléred a célt, de lehet, hogy több évtized, sőt, több élet is kell hozzá! Sose feledd viszont, hogy megéri! Jusson eszedbe, hogy mit vesztesz azáltal, ha feladod, és mit nyersz, ha végig bírod! Légy hát kitartó! Lehet, hogy neked már csak néhány napig kell várni a megvilágosodásra! Sőt, lehet, hogy ha még egyszer végigolvasod ezt az oldalt, a felénél megvilágosodsz! Ne nevess ezen! Miért ne történhetne meg? Vedd észre: minden megtörténhet!

Ha már elég tiszta a tudatod, bármi kiválthatja a megvilágosodást! Egy szó, egy kép, egy hang, egy mozdulat, egy mosoly, egy botütés, vagy bármi...

Ne keverd össze azonban a kitartást, a ragaszkodással!

NE RAGASZKODJ semmihez, főleg ne a saját elképzeléseidhez, amiről kiderülhetnek, hogy teljesen helytelenek! Légy maximálisan NYITOTT az ismeretlenre, az újra, az Igazságra.

Az igazság nem mindig olyan, amilyennek gondolod, amilyennek várod. Ezért NE VÁRJ SEMMIT!

NE ÍTÉLJ meg semmit, mert nem tudhatod, hogy valójában mi is az, amiről ítéletet alkottál! Ne ragaszkodj egyetlen tanításhoz se!

Ne ragaszkodj a szavak pontos jelentéséhez, mert a szavak a Végső Igazságnak csak egy véges részét képesek feléd közvetíteni. Keresd a szavak mögötti, a sorok közötti, az ellentmondásokon túli értelemet! Ha valaki például a buddhista úthoz ragaszkodik, akkor nem fogja elérni a megvilágosodást. Saját maga áll fejlődése útjába. Sőt, ami talán rosszabb, nem veszi észre, hogy Buddha áll a fejlődése útjába! Ezért voltak olyan buddhista mesterek, akik azt tanították, hogy "Ha meglátsz egy Buddhát, öld meg! Ha meglátsz egy arhátot, azt is öld meg!"

Érted már? Ez nem azt jelenti, hogy nincsen Buddha, csak annyit, hogy tudnod kell, hogy mi a Buddha valójában!

Próbáld meg mindennek meglátni a lényegét!

Ne csak a tanításokban, vagy mestered szavaiban keresd az igazságot. Az Igazság mindenütt ott van, mindenütt megnyilvánul, csak fel kell ismerni! Ott van egy pohárban, a mező virágaiban, és a bableves utáni szellentésben is!!! Nem bújik el, nem álcázza magát, csak olyan végtelen változatosságban tárulkozik elénk, hogy azt hisszük, hogy az már nem is az, amit keresünk!

Ezért látjuk elkülönültnek a dolgokat, ezért érezzük, hogy vagyunk mi, és vannak a dolgok. Ne magadon kívül keresd a megvilágosodást, hiszen az Igazság (Isten) benned is ott van, ezért te magad vagy a legbiztosabb hely, hogy azt megleld! Törekedj tehát arra, hogy minél jobban megismerd önmagadat! Sőt, a legjobb, ha nem is keresed a megvilágosodást! Törekedj inkább arra, hogy minél jobban megtisztítsd saját tudatodat a zavaró szennyeződésektől!, és így folyamatosan eltűnnek majd a megvilágosodás megjelenését akadályozó tényezők, ugyanis ezek nem az útban, nem mesteredben, nem a tanításokban, hanem saját magadban vannak!

Amint teljesen megtisztul a tudatod, megszabadulsz a gyötrő gondolatoktól és a zavaró érzelmektől, akkor spontán módon felfedezed magadban az idők kezdete óta benned rejlő megvilágosodást! Rájössz, hogy minden olyan egyszerű, csak az emberek bonyolítják el a dolgokat... Úgy érzed, hogy nem tudod, melyik úton indulj el? Túl sok az út? Túl sok a mester? Túl sok a tanítás? Ez így van.

!!!!!!! Vedd észre azonban: mindegy, hogy melyik úton indulsz el, csak

indulj már! !!!!!! Ha nem indulsz el soha, nem jutsz el soha sehova! Minden út az első lépéssel kezdődik! Lépd meg most! Ebben próbál ez a hely segítségedre lenni! Azt tanácsolom, hogy olvasd el ezt az oldalt még egyszer, és ha végig olvastad úgy, hogy közben nem világosodtál meg, akkor kezdd itt az útkeresést!

Kérdés:

El lehet veszíteni a megvilágosodott látásmódot?

Válasz:

Megvilágosult pillanatokat átélhet az ember, az abszolút látásmódot hosszabb-rövidebb ideig megtapasztalhatja, de az igazi megvilágosodás az, amikor ezt örökre meg tudja tartani!

Az igazi szellemi fejlődés során nem arra törekszünk, hogy elérjük a megvilágosodást, hanem fokozatosan megtisztulunk a megvilágosodás megjelenését akadályozó tényezőktől, a tiszta tudatunkat eltakaró zavaró fátylaktól. Ha megszabadulunk a zavarodottságtól, akkor spontán módon felfedezzük magunkban a megvilágosodást, ami mindig is ott szunnyadt tudatunk mélyén. Ha nem így lenne, akkor a megvilágosodás is az ok-okozati törvényeknek alárendelt, létrehozott dolog lenne, amit bármikor elveszíthetünk.

A megvilágosodás nem múlik el, mivel nem létrehozzuk, hanem felfedezzük.

OM BÉKE VELED!